Élő víz

Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20)

Húsvét után az ötödik héten az Útmutató reggeli és heti igéi az Istennek mondott könyörgésre buzdítanak: „…szüntelenül imádkozzatok…” (1Thessz 5,17) Miért is hullhat térdre Ura előtt az imádkozó gyülekezet? Mert „minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fény és árnyék váltakozása” (Jak 1,17; LK). Isten Fia a nevében elmondott kérések teljesítését ígéri tanítványainak: „…amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 16,23b) Az imádság a Szentlélek munkájának a gyümölcse életünkben. „A Lélek segítsége nélkül teljességgel lehetetlen volna kibírnunk Isten imádságmeghallgató bánásmódját. De a Lélek azt mondja: légy erős, tarts ki, bízzál, várd ki az Urat!” (Luther) Ebben a Néró császár napjaiban írt levelében Pál arra kér, „hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért” (1Tim 2,1–2). Salamon, a „kezdő” király bölcsességet kért az Úrtól: „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet…” – „…teljesítem kérésedet: (…) bölcs és értelmes szívet adok neked…” (1Kir 3,9.12) Izrael legyőzte Amálékot Mózes közbenjáró kéréséért; „két keze fölemelve maradt naplementig” (2Móz 17,12). – „Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” (1Tim 2,8) S mit mondjanak? Például az Úrtól tanult „mintaimádságot”: „Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.” (Lk 11,2) Csak a „te” kérések után következzenek a „mi” kéréseink! Feltámadása után negyven nappal, mennybemenetel ünnepén Krisztus ezt mondta: „…ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) Betániában, miközben megáldotta tanúkká tett tanítványait az Úr Jézus, „eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe” (Lk 24,51). A két fehér ruhás férfi örömhírt mond: „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.” (ApCsel 1,11) Az Úrra néző gyülekezet számára a hitben való járás adatott; ezért „nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki a reá váró öröm helyett keresztet szenvedett, és Isten jobbjára ült” (Zsid 12,2; LK)! Pilátus ugyan bűntelennek találta, de mégsem ismerte fel a zsidók királyában a megtestesült igazságot; ezért kérdezte: „Mi az igazság?” Mi ismer(het)jük, ki az út, az igazság és az élet! Krisztus király kijelentette: „…azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” (Jn 18,38.37) Pál a közbenjáró könyörgés titkáról ír: „…imádkozzatok mindenkor a Lélek által.” Áldáskívánása találjon visszhangra bennünk: „A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.” (Ef 6,18.24) „Ha te megáldasz engemet, / Elérem üdvösségemet.” (EÉ 228,2)

Garai András