Egyházunk egy-két hete

„Az imádság az ember párbeszéde Istennel.” (Nisszai Szent Gergely) Idén Rogate vasárnapjába torkollott a Női Missziói Szolgálat által évente szervezett asszonyhétvége programja. E tényből szinte természetes módon adódott, hogy a május 10. és 13. között Révfülöpön megtartott konferencia témája az imádság legyen. A hétvége mottójául a bencés szerzetesek jelmondata szolgált: ora et labora – imádkozzál és dolgozzál…

Csupán eddig – a bevezetőig – jutottam a beszámoló írásában, amikor akaratlanul is felötlött bennem a kérdés: érdekelhet-e ez valakit azokon az asszonyokon kívül, akikkel néhány napot együtt töltöttünk a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ adta kényelemben, körülölelve a balatoni táj tavaszi szépségével? Egyáltalán mi értelme van a konferenciákról szóló tudósítások írásának? Egy spirituális alkalom légkörét, lelki tartalmát, magasztos pillanatait úgysem adhatják vissza a krónikások sorai. Hiszen a csendesnapok, a hitmélyítő konferenciák igazi lényege éppen a szavakban alig megfogalmazható intimitás: az Istennel való találkozás megtapasztalt valósága és az a csoda, hogy az egybegyűlt „idegenek” serege a Szentlélek munkája nyomán testvéri közösségé formálódik.

Mi történt Révfülöpön az idei aszszonyhétvégén? Látszólag semmi különös – igehirdetőink, előadóink segítségével hitéletünk néhány kérdéséről kezdtünk együtt gondolkodni. Csupán beszélgettünk…

Tamássy Tamásné lelkész esténként az imádságról tartott tanítói sorozatot, Baloghné Szemerei Mária lelkész pedig reggelente arról szólt, hogy mit jelent az Urat szolgálni. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelője, Szabó György szellemes idézetekkel tarkított előadásában péntek délelőtt a házasságok, a családok egyben tartásának felelősségéről beszélt. Többször utalt az önfeláldozás kifejezésre. Úgy tűnik, a mai világ nem akarja ismerni ezt a fogalmat, pedig egyedül ez, a másikért élő szeretet lehet támasza emberi kapcsolatainknak.

Nagy izgalom előzte meg a német asszonyok érkezését. A Bajorországi Evangélikus Nőszövetség tagjai éppen konferenciánk idején kirándultak a Balatonra. A délutáni plenáris beszélgetés és a közös vacsora eloszlatta aggodalmainkat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a testvéri találkozás öröme mellett még a nyelvi akadályok is eltörpülnek.

Másnap, szombaton Ékes Ilona parlamenti képviselő volt a vendégünk. Az Országgyűlés emberi jogi bizottságának tagjaként beszámolt a törvénykezésben zajló aktuális vitákról, döntésekről. Ellenzéki politikusként szomorúan vette tudomásul, hogy nem sikerült szigorítani a művi meddővé tétel szabályozását. Beszélt a tavaly őszi események hátteréről, a Magyar Televízió székháza előtti, illetve az október 23-i tüntetéseken részt vevő emberek sorsáról. Bemutatta azt a filmet, amely azóta bejárta a világot, dokumentálva a rendőri túlkapásokat, az erőszakot.

A képviselő előadása izgalmas kérdést, igazi teológiai problémát vetett fel a hallgatóság körében. A keresztény embernek meddig kell engedelmeskednie a világi hatalomnak? Az igazságtalansággal szemben milyen eszközök állnak a hívő ember rendelkezésére? Az élénk beszélgetés során hirtelen nagyon aktuálissá vált a konferencia mottója. Pál szavai kerültek elő: „…tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, (…) minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk…” (1Tim 2,1–2)

Tényleg nem történt semmi különös ezen a májusi hétvégén ott, Révfülöpön? Dehogynem! Isten beszélt és cselekedett. Szólt egyen-egyenként a szívünkhöz, erősített, tanított, és Lelke által egységet teremtett.

Mindezt pedig azért jegyeztem le, hogy másokat is bátorítsak. Egyházunk idén nyáron is számtalan konferenciai alkalmat kínál a lelki töltődésre, a találkozásokra. Legyen az gyülekezeti, egyházmegyei tábor vagy országos missziói rendezvény, éljünk a lehetőségekkel! Engedjük, hogy Isten ilyen alkalmakon keresztül is alakíthassa életünket, Lelke által élessze hitünket, formálja imádságainkat! Szükség van rá, hogy csupán vele beszélgessünk.

B. Pintér Márta

Regionális hozzárendelés: N?i Missziói Szolgálat