Cantate
Sorozatunk lezárása
„Az Úr nevében indulunk, mutassa angyala utunk…”
2006. április 23-án jelent meg a Cantate rovat első cikke; ezúttal, ötvenötödik írásunkban búcsúzunk Olvasóinktól, és összefoglaljuk, miről szóltunk az utóbbi hónapokban.
Az elmúlt több mint egy évben az érdeklődők mindig egyházzenei tárgyú cikket találhattak az Evangélikus Élet második oldalának alján. A sorozat több kisebb tematikai egységet foglalt magába. Olvashattak általános áttekintést az istentiszteleti és gyülekezeti éneklésről, annak különböző módjairól, énekeskönyvünk szerkezetéről és énekeink stílusáról.
A rovat súlypontját a himnológiai tárgyú írások jelentették: ezek egy-egy történeti vagy stíluskorszak szövegíróit és dallamszerzőit, illetve az egyházi év ünnepeinek legfontosabb énekeit mutatták be. Fontosnak tartottam a gyakorlati megközelítést is: volt szó a különböző csoportos alkalmakon való éneklésről és az egyházi iskolákban vagy más intézményekben (hittudományi egyetem, protestáns kántorátus, fóti kántorképző) folyó zenei munkáról.
Végül személyes vallomásokkal is találkozhattak: nagyon különböző élethelyzetű, foglalkozású és képzettségű emberek vallomásait olvashatták arról, hogy mit jelent számukra az egyházzene és a kántori (istentiszteleti énekes vagy hangszeres) szolgálat. Természetesen maradt még olyan téma, amelyet nem sikerült érinteni; vagy szervezési nehézségek miatt, vagy egyszerűen azért, mert nem jutott eszembe. Bízom benne, hogy pótlásukra egyszer sor kerülhet.
A cikkírók kiválasztásában sokszínűségre, „többszólamúságra” törekedtem; nem akartam mindenáron elsimítani az esetlegesen különböző vagy ütköző véleményeket (a három héttel ezelőtti, április 29-i számban viszont a saját gondolataimat is elmondtam a legfontosabb témákról). Egy-egy terület elismert szakértőinek megszólaltatása mellett szándékom volt az is, hogy a fiatal, értékes egyházzenész-generáció tagjait írásra sarkalljam; többségük – elismerve az írás „szülési fájdalmainak” nehézségét – utólag örült, hogy rákényszerült a témájával való alaposabb foglalkozásra. Remélem, máskor is lesz rá lehetőség, hogy méltó feladatokat kapjanak. Köszönöm a huszonegy szerző – Abaffy Nóra, Barta-Gombos Arikán, Bence Gábor, Ecsedi Klára, Fekete Anikó, Ferenczi Ilona, Finta Gergely, Gálos Miklós, Győrffy István, Győri Gábor, Győri Noémi, Hafenscher Károly, H. Hubert Gabriella, Johann Gyula, Kajzinger Ildikó, Keveházi Márta, Kutyejné Ablonczy Katalin, Simon Barbara, Trajtler Gábor, Wagner Szilárd és W. Kinczler Zsuzsanna – munkáját, lelkesedését, pontosságát és kitartását!
Útravalóul következzék most egy áldó énekvers a hamarosan megjelenő Gyülekezeti liturgikus könyvből (cikkünk címe is e gyűjteményből, annak utolsó, 824. énekéből való): „Krisztusnak vendégei, / Menjetek el most békességgel, / (…) // Adjatok hálát neki / Hűségéért és jóságáért, / Éljetek minden napon / Jó tanítványaiként.”
Köszöni a lehetőséget, az Olvasók megtisztelő figyelmét, és (remélhetőleg nem örökre) búcsúzik a rovatvezető:
Ecsedi Zsuzsa