Evangélikusok

Tessedik Sámuel evangélikus lelkész (1742–1820) azon történelmi alakok közé tartozik, akiknek nagyságát igazában csak az utókor ismerte fel. Sokrétű tevékenységéről – lelkész, pedagógus és mezőgazdasági újító volt egyszerre – az első alkalommal megrendezett Tessedik-napok keretében emlékeztek meg május 11–12-én. A rendezvénysorozat a budapesti Rákóczi úti Szlovák Intézetben kezdődött pódiumbeszélgetéssel, és másnap Albertirsán, Tessedik szülőfalujában folytatódott koszorúzással, kiállítással és kulturális műsorral.

A pódiumbeszélgetést a Szlovák Intézetben Milan Kurucz intézetigazgató nyitotta meg. Beszédében tolmácsolta a rendezvénysorozat védnökségét vállaló szlovák, illetve magyar köztársasági elnök üdvözletét. A beszélgetésen megjelent Szlovákia nagykövete, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke, Albertirsa, Szarvas és szlovákiai testvérvárosuk, Malacky vezetője. (Juraj Migas nagykövet és Fazekas László, Albertirsa polgármestere szólt is a megjelentekhez.)

Az emelvényen helyet foglalók közül Jozef Psenák pozsonyi professzor előadása Tessedik pedagógiai munkásságát méltatta. Kiemelte Comenius hatását, illetve azt, hogy Tessedik Szarvason kétszintű oktatást valósított meg, modern elemi iskolát hozott létre, reál tárgyakkal és politechnikai oktatással. A merkantilizmus, a fiziokratizmus hatott rá; utóbbi irányzat legfontosabbnak a mezőgazdaságot tartotta, amelyet ő is fejleszteni óhajtott.

A korabeli Magyarország és Európa agrárhelyzetét vetette össze Barta János, a Debreceni Egyetem történészprofesszora, hangsúlyozva, hogy Tessedik a gyakorlatba vitte át az elméleteket. A Harruckern földesúrtól 1779-ben kapott hat hold szikesét diákjaival megműveltette, a lányok fonni tanultak közben. Tessedik szembeszállt az újraosztásos gazdaság gyakorlatával, amely gátolta az új növények meghonosítását, bevezette az istállózó állattartást – fejtette ki a történész. Kora parasztjai még a fűmagot sem ismerték, a szecskát összevágták, és azt vetették el. Sokan támadták, gátolták törekvéseit, facsemetéit májusfának vágták ki. Kapott azonban elismerést is. Már 1787-ben aranyéremmel tüntette ki – feleségével együtt – II. József, a következő évben pedig személyesen is fogadta a császár. Már idős korában, 1809-ben I. Ferenctől nemességet kapott gyakorlati érdemeiért, amelyek közt az akácfák elterjesztése, takarmánynövények behozatala szerepel.

Előadásában Barta János utalt Tessedik jelentős írói munkásságára, amelynek egy része még feldolgozásra vár.

Tessedik Sámuel lutheránus lelkészi tevékenységét helyezte előtérbe Kertész Botond, az Evangélikus Országos Múzeum munkatársa. Tessedik két korszak határán kezdte – az ellenreformáció és a türelmi rendelet között –, amikor megháromszorozódott az evangélikus gyülekezetek száma – fejtette ki az előadó. 1791-ben a pesti zsinat képviselője volt. Ellentétbe került a püspökökkel, de a felekezet értelmisége melléállt.

Kertész Botond párhuzamot vont Tessedik és Bél Mátyás, illetve August Bimmer lelkész között; ez utóbbi háromszáz lakost oltott be településén himlő ellen. Idézte Nádor Jenő szarvasi gimnáziumi igazgató könyvének megállapítását Tessedikről: „ Munkája cura pastoralis volt.” Utalt Tessedik szavaira: „Az igazi istentisztelet Isten adományainak okos, tevékeny, jókedvű felhasználásából áll.”

A Tessedikre vonatkozó irodalom két évszázadának nagy ívű áttekintését adta Gombos János, a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Előadásában a kortárs, főleg német nyelvű folyóiratoktól Kosáry Domokos és Ortutay Gyula munkájáig – beleértve a határon túli publikációkat – vette számba az anyagot. Utalt arra, hogy a szarvasi tanítóképző szerencsésen választott névadót, amikor Tessedik Sámuel nevét vette fel.

A hallottakhoz sokan hozzászóltak. Szó esett például Tessedik prédikációinak „modern” tárgyválasztásáról, de életének apróbb mozzanatairól is. Az ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO képviseletében Mária Kadlecikova átadta a szervező Szlovák Intézet igazgatójának a Tessedik Sámuelt szlovák tudóstársával ábrázoló emlékplakettet. Másnap Albertirsán folytatódott a rendezvénysorozat, amely az első volt a sorban, de vélhetően nem az utolsó.

Róbert Péter