Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 20 - Atyafiak közegében

Keresztutak

Atyafiak közegében

„Hogy meglássuk azt a cigány Jézust”

A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban összegyűlteknek a nyírszőlősi EKG, azaz Egyedül Krisztus Gazdagít énekegyüttes biztosította a lelkesítő zenei vezetést. Győrfi Mihály nyírszőlősi evangélikus lelkész és a vele érkezett fiatalok egész napos szolgálatukkal nagyban színesítették a Együtt Európáért 2007 elnevezésű nemzetközi találkozó magyarországi rendezvényét.

A nap programja a műholdas adásra épült, a résztvevők a kivetítőn keresztül többször bekapcsolódhattak a stuttgarti eseményekbe. Megtekinthették a legutóbbi, 2004-es világtalálkozó óta napjainkig bejárt útról szóló videofelvételt, illetve meghallgathatták Andrea Riccardinak, a Szent Egyed közösség alapítójának, Chiara Lubichnak, a Fokoláre mozgalom életre hívójának és Ulrich Parzanynak, a ProChrist műholdas evangélizációsorozat vezetőjének az üzenetét.

Ahogyan a stuttgarti találkozó is a keresztények sokszínűségére épít, a budapesti találkozó szervezői is igyekeztek a széles merítésből sokakat megjelentetni – pódiumbeszélgetések folyamán bizonyságtételek hangzottak el, élettörténetekről és kezdeményezésekről hallhattunk. A házasság és család témakörében végzett tevékenységéről számolt be például a Fokoláre mozgalom, a Házas Hétvége, a Schönstatt családmozgalom, a Regina Pacis közösség és egy nyírszőlősi evangélikus család.

A szegények és hátrányos helyzetűek témakörben a Szent Egyed közösség képviselője és Dúl Géza cigánypasztorációs katolikus lelkész beszélt tevékenységéről. Beszámolójukat egy roma gyermekekből álló dejtári tánccsoport fergeteges előadása színesítette. A kiengesztelődés témában a résztvevők megismerkedhettek a Chemin Neuf közösséggel, a városaink témakörben pedig az Ökumenikus Ifjúsági Iroda 72 óra kompromisszum nélkül elnevezésű akciójával, melynek evangélikus egyházunk is aktív résztvevője volt.

Győrfi Mihály lelkész, az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) Alapítvány elnöke a közös ökumenikus szervezőmunka folyamán ismerkedett meg közelebbről a Fokoláre mozgalom tagjaival. A beszélgetéseik során kialakult lelki közösségben azt érezte, hogy az EKE-hez hasonló evangéliumi lelkesedésű atyafiakra talált.

Dúl Géza számára a Fokoláre egymás színeinek megismeréséről és elfogadásáról szól, melyen át Jézushoz kerülünk közelebb. A cigánypasztoráció során szerzett tapasztalatai alapján megállapította, hogy rendkívül fontos megértenünk egymás kulturális hátterét ahhoz, hogy egymás mellett élhessünk. Amíg mindenki csak a saját rendszerében gondolkodik, és nem tud átlépni a másik kultúrából, csoportból származó ember világába, addig ellenségeskedés lesz a földön. Pedig a karizmák, Isten ingyenes ajándékai arra ösztönöznek bennünket, hogy egyéni és közösségi szinten a testvériség és a közösség útján haladjunk. A kirekesztés nélkül való evangéliumi szeretet az, amely lehetővé teszi, hogy meglássuk azt a cigány Jézust – azaz a másik emberben Krisztust magát fedezzük fel, függetlenül bármilyen tőlünk eltérő külső vagy belső jellemzőjétől.

Ódor Balázs református zsinati ifjúsági tanácsos Lénárt Viktor evangélikus lelkésszel, akkori országos ifjúsági referenssel együtt részt vett a 2004-es stuttgarti világtalálkozón. Rendkívüli élmény volt számára az együttlét, amelynek során – amint mondta – „alapvető, de sokszor holt szlogenek elevenedtek meg”. A közösség, a kölcsönös szeretet fogalmai „tapinthatóvá” váltak. A jelenlévők újra átélték, hogy a Szentlélek szerte Európában búvópatakként terjed. Ez az, ami valóságosan átformál, újjáteremt embereket, akiknek közösségeiben ezáltal testet ölt Krisztus szeretete – fejtette ki a református lelkész. A résztvevők újra elhitték, hogy nekünk, keresztényeknek igenis van feladatunk ebben a térségben, méghozzá az, hogy „lelket adjunk Európának”. A keresztények stuttgarti találkozóján jelen lévők megélték a jó értelemben vett tömeg erejét, az összetartozás érzését. „Az együttlét megerősített abban – fűzte hozzá Ódor Balázs –, hogy ne fogadjam el az egyházainkban oly gyakran hallható kifogást, hogy mi már csak ilyenek vagyunk. Ehelyett mindent meg kell tennünk, hogy valóban Krisztus egyházává, reménységjelekké legyünk mindennap. Ezzel tartozunk Európának és a világnak.”

Frenyó Anna