Keresztutak

Ismerik a viccet? Megy a nyuszika az erdőben, és egyszer csak azt látja, hogy egy giliszta biciklizik felé. Amikor egymás mellé érnek, csodálkozva kérdezi tőle: „Mit csinálsz, giliszta?!” „Biciklizek” – feleli amaz. „De hát te nem is tudsz biciklizni!” – folytatja a nyuszika. „Tényleg!” – eszmél rá a giliszta, azzal puff, eldől…

A stuttgarti Együtt Európáért 2007 elnevezésű találkozó résztvevői azonban jóval eltökéltebbek fenti történetünk kishitű szereplőjénél. „Fittyet hánynak” a (szekularizált) világ hozzáállására, mely szerint az embereknek nincs szükségük Istenre, illetve arra a vélekedésre, hogy a különböző felekezetek különben is képtelenek az együttműködésre. Ehelyett azt mondják, hogy az egyesült Európa, illetve az európai keresztények egysége – valamint a testvériség, a kiengesztelődés és a béke – nem utópia. Hisznek abban, hogy a keresztények – a felekezeti különbözőségek ellenére – a föld sója lehetnek.

Ahogy a találkozó záróüzenetében is olvashatjuk, igent mondanak az életre, a családra, a teremtett világra, a méltányos gazdaságra, a szegényekkel és a kirekesztettekkel való szolidaritásra, a békére, az egész társadalom iránti felelősségre és a mindezek megvalósításáért való együttműködésre. A biciklizésre…

Mi mit mondunk erre?

– vitális –