A hét témája

„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (ApCsel 2,1–4)

Pünkösd ünnepe Isten kegyelmének új rendjére emlékeztet bennünket, amely megújítja a régi szövetséget. Ez az új rend egy csodálatos élményben, egy lenyűgöző tűz- és szélroham átélésében adatik, és nem korlátozódik egyetlen nemzetre, hanem minden idők minden népének felkínáltatik, hogy minden nyelv Isten csodáiról beszélhessen.

Tehát pünkösd ünnepe arra emlékeztet minket, hogy megjelent az egyház mint a hívők közössége, amely arra hivatott, hogy új szövetségben éljen Jézus Krisztussal a Szentlélek ereje által. Pünkösd jelzi az Ószövetség és Jézus ígéreteinek a beteljesedését. A Lélek elhív, erőt ad, és úgy formálja a hívek és a keresztény közösség hitvallását, életét és reménységét, hogy azok tanúskodjanak a világ minden nemzete előtt.

Pünkösd megerősíti, hogy Isten Lelke nem szűnik meg munkálkodni. A világ kezdetétől annak végéig a Lélek dinamikája hajtja előre a mindenséget s benne a hívek közösségének történelmét.

Egyes hagyományok pünkösdöt mint a Szentháromság napját ünneplik, mert a Szentlélek megjelenése meggyőző kinyilatkoztatást ad a Szentháromság titkáról. Az egyház pünkösdi imádságaiban és himnuszaiban tiszteli és dicséri a Szentháromságnak mindhárom személyét, hiszen részük volt a Szentlélek kitöltetésében. Tisztelik az Atyaistent, aki elküldte a Szentlelket. Tisztelik a Fiúistent, aki az Atyával közösségben megígérte övéinek a Szentlélek ajándékát. És tisztelik a Szentlélekistent, aki pünkösdkor tüzes lángnyelvekben szállt alá.

A teológus Szent Gergely szavaival: „A Szentlélek mindig volt, van és lesz. Nincs sem kezdete, sem vége. Mindig egyenrangú az Atyával és a Fiúval.” Hisszük, hogy a Szentlélek, aki életre hívta az egyházat, továbbra is fenntartja és inspirálja. Ez az egyház, Isten népe, Krisztus teste, a Szentlélek temploma áll az ökumenikus mozgalom szolgálatának középpontjában. Mi pedig a Szentlélek ereje által arra hívattunk el, hogy fáradozzunk az egyház egységéért, és együtt hozzuk Isten szeretetét, megbékéltető hatalmát a világba.

Ezen a pünkösdön is fel kell ismernünk Isten Szentlelkének jeleit, amelyek egybehívják megosztott egyházainkat. Mit mond a Lélek az egyházaknak ezen a pünkösdön, ha hűek maradunk Krisztus imájához, hogy „mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21)? Miközben tudjuk, hogy az egyház megőrzése és egysége végső soron Isten kezében van, azt is tudjuk, hogy elhívatásunk szerint itt és most együttműködhetünk a Lélekkel az egység megőrzésében és a megosztott egyház gyógyításában azért, hogy higygyen a világ.

Nehéz időket élünk. Úgy tűnik, hogy a minket körülvevő világ viszszavisz bennünket abba a káoszba és rendezetlenségbe, amelyet a teremtés története félelmetes képekben ír le: „A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt…” (1Móz 1,2) Nem feledhetjük, hogy a Lélek munkája egyaránt érvényes az örökkévalóságban és a jelen társadalmában. Isten a Lélek ereje által arra hív bennünket, hogy olyan egyházak legyünk, amelyek együtt munkálkodnak a világ gyógyulásáért.

Jézus Krisztus egyháza – amelyet a világ minden részén a Szentlélek ereje gyűjt egybe – sose mulassza el örömmel dicsérni az Urat, szüntelenül hirdetvén a zsoltáríróval: „Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és porrá lesznek. Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.” (Zsolt 104,29–30)

Az Egyházak Világtanácsának elnökei