Élő víz

Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura. (Zak 4,6)

Pünkösd hetében az Útmutató reggeli és heti igéi a Szentlélek ajándékáról s Krisztus egyházának a születéséről adnak hírt. „Én a lelkemet adom belétek – ezt mondja az Úr –, és azt cselekszem, hogy az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36,27; LK) Valljuk, hogy a Krisztus-hit és az Isten-szeretet az Úristen kegyelmi ajándéka, amely a Lélek munkája nyomán jut el szívünkbe, s újjászüli, újjáteremti életünket. Húsvét előtt az ő békességét, maga helyett pedig másik Vigasztalót ígért Jézus tanítványainak: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre…” (Jn 14,26) Ígérete húsvét után ötven nappal beteljesült; lángnyelvek s szélvihar kíséretében „mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle (létező, de számukra teljesen új, idegen) nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak”. Péter pünkösdi beszédében Jóel prófétát idézi: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra…” (ApCsel 2,4.17) Mindaddig azok részesülnek csak a Szentlélek kegyelmi ajándékában, akik Simon Péterrel együtt ezt vallják az Emberfiáról: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16) Jézus kősziklán építi fel az egyházát; erre a születésnapra Luther így gondol: „A keresztyénség tehát szegény halászok igéjével, Isten szegényes, megvetett művével, a megfeszített názáreti Jézussal kezdődött.” De a christianusok mindenkor boldog örömmel élik át „egyháztagságukat”, mert „maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8,16; LK)! Ahogyan Isten nem teremtett két teljesen egyforma embert, úgy a kegyelmi, lelki ajándékok között is különbség van, „de mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja” (1Kor 12,11). Az első pünkösd – Jeruzsálemben: „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” (ApCsel 4,31) Pünkösd – Samáriában: Péter és János imádkozott a megkeresztelt, első gyülekezetért: „…rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.” (ApCsel 8,17) Pünkösd – Cézáreában Péter beszámolója szerint: „Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben.” „…tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.” (ApCsel 11,15.18) Pünkösd – Antiókhiában: Barnabás „derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel”, s bátorította a hitre jutott tanítványokat; őket „Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek” (ApCsel 11,24.26). Pünkösd – Korinthusban: Pál itt előbb „bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus”, de ellene szegültek, ezért azt mondta nekik: „Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” (ApCsel 18,5.6) Pünkösd – ma hazánkban: „Mennyi pogány vár még a hívó szóra / – Gyűjtsd össze népedet, Szentlélek Isten!” (EÉ 245,3)

Garai András