evél&levél

Tisztelt Szerkesztőség! A sajtófigyelőn keresztül jutottam hozzá Kinczler Irén írásához, amely az Evangélikus Élet hasábjain jelent meg (Emléktábla Ihász Dániel evangélikus honvédezredes tiszteletére, 2007/13. szám).

Miközben – természetesen – örülök az új emléktáblának, szívesen tájékoztatnám olvasóikat arról, hogy a cikkben is közölt szövegű, remek emlékművet néhány évvel korábban filmen is, fényképezőgéppel is megörökítettem a torinói temetőben. Furcsa emlékem, hogy azon a napon, amikor az egyébként szabadon látogatható temetőben forgatni szerettem volna, nem kaptam rá engedélyt, s aztán másnapra igen. A nevezetes sír erre a bizonyos másnapra tiszta lett, rendezett, a kriptafedél környékét friss fehér murva szegélyezte. Vagyis a temető vezetése rendbe tette – úgy-ahogy – a sírt, nem vállalva, hogy a magyar forgatócsoport lehangoló emléket vigyen magával. Természetesen az egykor láncot tartó oszlopok helyreállítása, a felirat betűinek felújítása (hacsak azóta meg nem történt) még hátravan. Lehet, hogy éppen a kőbányaiak kis csapatára várna ennek a feladatnak a megoldása is, amelyről persze, ha megtörténik, készséggel számolok be a képernyőn.

Csatolom az általam készített „másnapi” fényképet. Üdvözlettel:

Ráday Mihály