Élő víz
Durva orvos
Kínzó fájdalmak miatt egyik klinikáról a másikra kerültem. Az egyik orvos megkérdezte: „Hány kiló?” „Nyolcvan” – mondtam. „És mennyi folyadékot fogyaszt naponta?” – kérdezte tovább. „Hát, talán egy litert” – feleltem bizonytalanul. „Az nulla!” – kiáltott éles hangon az addig halk szavú orvos. „Két és fél liter folyadékot kell fogyasztania naponta. Nézze! Itt vannak a vizsgálati eredmények. Mind rossz! Mert a testben minden összefügg egymással! Mit akar? A vesztét?”
Nem sértődtem meg a „durva” beszéden, mert jól emlékeztem, hogy régebben is mondta már nekem nem egy orvos, amikor a laboratóriumi leleteimet nézte, hogy több folyadékot kellene fogyasztanom. De hát hol elfelejtettem, hol nem értem rá, hol meg nem vettem komolyan a szelíd figyelmeztetést.
Mi, lelkészek arra kaptunk elhívást, hogy az embereket a Jézusban való hitre hívjuk, és őhozzá segítsük őket Isten igéjének élő vizével. Az a kísértésünk, hogy ezt álszeretettel, simogató szóval, megnyugtatással tegyük (legalább a prédikáció befejező szakaszában). Mert senkit sem akarunk megsérteni, nehogy hátat fordítsanak, elmaradjanak az istentiszteletekről, esetleg más gyülekezethez csatlakozzanak. Többször mondták nekem is istentisztelet után, hogy „milyen szépen tetszett prédikálni”. Olyankor mindig szégyelltem magam. Luther nem félt olykor „durva” lenni, Pál apostol sem, sőt maga Jézus sem mondta azoknak, akik beszédén megbotránkoztak, hogy várjatok, nem úgy gondoltam, hanem engedte, hogy elmenjenek: „Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.” (Jn 6,66) Mi pedig sózás helyett cukrozunk (Kol 4,6). Persze, a paprikázás semmivel sem jobb.
Kedves Testvérem! Hány éve tartozol a gyülekezethez? Kettő, tíz, ötven? És naponta (hetente) mennyit fogyasztasz az élő vízből (Jn 4,14), melyet az érted életét feláldozó Jézus kínál neked? Egyórányit, tízpercnyit vagy…? És hány óra hosszat szürcsölöd naponta (most én is „durva” leszek) azt a moslékot, ami a képes újságokból és a tévéből ömlik? Csodálkozol, hogy nincs békességed, az idegeskedés a gyomrodra megy, depressziós vagy, és így tovább? Hát a vesztedet akarod?! Örök vesztedet?
Az az orvos, akiről írásom elején szóltam, nem sokkal később a legnagyobb szakértelemmel megoperált, és én nagy hálával gondolok rá. Nem durva volt ő, hanem a mentő szeretet határozottságával szólt. Imádkozom érte, hogy még sok beteget meggyógyíthasson. A magam számára pedig azt kérem az Úrtól, hogy ne engedje elfelejtenem a napi két és fél litert – és főleg ne Jézus „élő vizét”.
Marschalkó Gyula