Élő víz

Krisztus mondja: aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. (Lk 10,16)

Szentháromság ünnepe után az 1. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten szent igéjének a sorsáról olvashatunk. Jézus azonosítja magát evangéliuma továbbadóival. Isten az írott, a hirdetett és a testté lett Igében szól ma is hozzánk bennünk lakó Szentlelke által – ezért nem ünneptelen az egyházi évnek ez a most kezdődő második fele sem; minden vasárnap Krisztus feltámadását ünnepelhetjük! „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban.” (Ef 1,3; LK) A névtelen gazdag – s öt testvére – nem hallgatott Mózesre és a prófétákra, és megtapasztalhatta: az örök élet ünnepi lakomája nem „átjáróház”, „hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki” (Lk 16,26)! Hol töltöd az örökkévalóságot? Ezt e földön kell eldöntenie mindenkinek! Isten segít a döntésben (Lázár neve is ezt hirdeti); de nem őt, hanem egyszülött Fiát küldte hozzánk, aki halott volt, de íme, él örökké! Miért tette? Mert „Isten szeretet”, s azt várja tőlünk, „hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (1Jn 4,16b.21)! Luther Márton összekapcsolja e kettős, nagy parancsolatot: „Mert ha hitemmel megismerem, hogy mennyire szeret engem az Isten, akkor a szívem feltétlenül megtelik Isten iránt örvendező szeretettel, és – a felebaráti szeretethez lát hozzá. Ha látja, hogy az mezítelen, felruházza; ha éhes, táplálja, s így tovább.” Jézus nyári missziói gyakorlatra küldte ki hetvenkét tanítványát saját hazájukba: „Menjetek el! Íme, elküldelek titeket…” „Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa.” (Lk 10,3.9) Jeremiás a templomba küldte el Bárúkot: „…menj, és (…) a böjt napján olvasd fel a nép előtt a tekercset…” Júda királya elégette a tekercset, de a próféta újból lediktálta beszédeit, amelyeket Jeruzsálem lakói „nem hallgattak meg” (Jer 36,6.31). Íme Isten igéjének a sorsa! Pál és munkatársai nyíltan, nem tisztátalan szándékkal hirdették Isten evangéliumát, „mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek”; „mindenkit egyenként” intettek és buzdítottak (1Thessz 2,4.11–12). Péter apostol lelkipásztori beiktatása e „három az egyben” kérdés megválaszolásából állott: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Jézus a saját nyáját bízta őt csak „kedvelő” apostolára: „Őrizd az én juhaimat!” S a pásztorok pásztora így hívta el őt (is!): „Kövess engem!” (lásd Jn 21,15–19) Az utolsó vacsora után az Úr Jézus első kérdése ez volt: „…ki a nagyobb? (…) Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.” (Lk 22,27) Pál fogsága is az evangélium elterjedését szolgálja, mivel sokan „félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét”. „…Krisztust hirdetik, és én ennek örülök.” (Fil 1,14.18) Isten igéje ma is élő és ható: „Te örök evangéliom, / Te légy vezérem utamon! / Én ismerem hatalmadat.” (EÉ 287,4)

Garai András