Gyermekvár

Most induló hatrészes sorozatunkban Petivel és Bálinttal, két jó baráttal ismerkedhettek meg. Mindig együtt töltik a szünidőt, és sok kalandban van részük. Minden részben találtok egy-egy rejtvényt is. A helyes megfejtéseket – akár utólag is – küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.); a borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul a végén ajándékcsomagot kaptok.

Peti és Bálint már óvodáskoruk óta jó barátok. Bár az is igaz, hogy mindig csak az iskolai szünetben tudnak együtt játszani, amikor Bálint a nagyszüleihez utazik. Peti apukája ott lelkész, és Bálint nagyszüleinek a szomszédságában laknak.

A szünet első napjaiban a fiúk a parókia hatalmas kertjében, a fák között katonásdit játszottak. Amikor megéheztek, beszaladtak Petiékhez egy szelet vajas kenyérért. Miközben jóízűen majszolták, Peti lelkesen mesélte apukájának:

– Apa, képzeld! Az előbb én voltam Nagy Sándor, Bálint pedig Napóleon. Mind a kettő remek hadvezér volt. Nekünk ők a példaképeink!

– Nekem pedig az a kapernaumi százados, aki kiváló katona volt.

– Mikor élt? Amikor Mátyás király?

– Nem. Ő Jézus korában élt, a Római Birodalom katonája volt. Az emberek nagyon szerették őt, mert bár nem volt zsidó vallású, zsinagógát épített nekik.

Egy nap nagyon megbetegedett a szolgája, akit nagyon kedvelt. A százados korábban már hallott Jézusról, és hitt abban, hogy ő meg tudja gyógyítani a beteget. Ezért elküldte a zsidók véneit, hogy hívják el hozzá Jézust. Amikor odaértek a Mesterhez, kérték őt, hogy tegye meg, amit a százados kér, mert megérdemli.

Jézus el is indult. Ahogy közeledtek a házhoz, a százados elébe küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj azzal, hogy ide gyere, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád. Csak szólj egy szót, és tudom, hogy meggyógyul a szolgám. Mert nekem is vannak katonáim. Ha azt mondom az egyiknek: ťMenj elŤ, ő elmegy. Vagy a másiknak: ťTedd eztŤ, akkor megteszi.”

Jézus ennek hallatán nagyon elcsodálkozott, és azt mondta a vele levőknek: „Bizony, egész Izraelben nem találtam még embert, akinek ilyen nagy lenne a hite.” Mire a követek visszatértek a házba, a beteg szolga újra egészséges volt.

– Látjátok, fiúk, nem az a legfontosabb, hogy egy katona jó céllövő legyen, jó fegyvere legyen, vagy hogy minél több katonának parancsolgasson, hanem az, hogy higgyen Jézusban, és az ő segítségét kérje.