Napról napra

Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért. Zsolt 31,23 (Lk 18,39.42; Lk 16,19–31; 1Jn 4,16b–21; Zsolt 106,1–23) Testi-lelki fájdalomtól gyötrődő ember szavai ezek, aki egyedül maradt szenvedése idején. „Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy.” (31,13) Betegségben – a hozzátartozók legjobb szándéka ellenére is – az ember hosszú órákat tölt el magányosan, kétségek között tépelődve. A vigasztalás Istene azonban áldását adja a mélységből hozzá kiáltó embernek. Amikor a jó szó már kevés, a gondoskodásnál többre vágyunk, háborgó lelkünk nála nyugalmat talál.

Amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Mt 6,3 (1Krón 29,5; Lk 10,1–9/ 10–15/16; 1Móz 31,33–54) Élt egy házaspár két gyermekkel: sokat nélkülöztek, együtt éheztek, de a szülők minden esztendőben eltöltöttek néhány hetet Nyugat-Európában. Amikor meghaltak, párnájukba varrva kisebb vagyont találtak az örökösök. Riasztó figyelmeztetés egy ingatag társadalomban, ahol az igazi értéket a bankszámlán lévő összeg nagysága jelenti. Jézus ennek ellenére ma is adakozásra hív, sőt a módját is meghatározza: „…ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb.” Ne azért adjunk tehát, hogy mások hálásak legyenek érte; az őszinte adakozás belülről fakad. Adjon mindenki lehetősége szerint örömmel, csendben, mert Isten a keveset is megsokasítja, a sokat pedig megáldja.

Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. Zsolt 25,10 (Jak 2,22; Jer 36,1–6/7–9/10.21–24.27–31; 1Móz 32,1–22) Évről évre nő a lelki eredetű betegségek száma Magyarországon. Sokan őrlődnek magánélet és munkahely között. A fiatalok először egzisztenciát teremtenek, csak ezután következik a családalapítás, ha egyáltalán marad még rá idő. A középkorúak küzdenek, mert a nyugdíjazásig szükség van egy biztos helyre, míg a gyermekek és az idősek egyedül maradnak a komoly iramot diktáló világban. A teremtő Isten mégis azt akarja, hogy a körülmények ellenére itt álljuk meg a helyünket, tudatos életvezetés nélkül azonban kérése teljesíthetetlen marad. Naponta hozzá kell térnünk, aki a bölcsesség, az erő, a vigasztalás és a boldogság forrása.

A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. Zsid 10,23b (Zsolt 10,1; 1Thessz 2,1–8/9–12/; 1Móz 32,23–33) Elkülönített, ismeretlen beteget látogattam egy pesti kórházban: nagy termetű férfi komoly sérüléssel. „Mert úgy szerette Isten a világot…” – mondom. „János 3,16; az első ige, mely megérintett a Szentírásból” – feleli. Isten ígéretének mindig következménye, életet gyökeresen megváltoztató ereje van. Míg az emberi elhatározások botladoznak, ígéreteink megkopnak, Isten rendületlen erővel szólítja meg a tékozlót, a jó sáfárt, a sírót, az elégedettet és az önelégültet egyaránt. Legyen érte áldott hűséges Istenünk neve!

Jézus Krisztus mondja: „Mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.” Mt 21,22 (Zsolt 65,6; Jn 21,15–19; 1Móz 33,1–20) Jézus bátorítja, erősíti tanítványait: nem vagyunk egyedül, az élő Isten meghallgat minden őszinte imádságot. Hívja a csüggedőt, a kételkedőt – merjünk kérni, nagyot kérni mennyei Atyánktól! Isten emberei kitartók voltak a könyörgésben: Ábrahám és Mózes, Dániel és Pál is imádkozott, kérésük szívük kétségbeeséséből fakadt. Isten bennünket is vár: járuljunk elé bizalommal, keresve közelségét, vigasztalása erejét.

Ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. 1Kor 9,16a (Zsolt 35,18; Lk 22,24–30;1Móz 37,1–11) Az elmúlt évszázadokban sok istenfélő embert küldtek vesztőhelyre hitük megvallása miatt. A külső kényszer mégsem győzött a lelkiismeret fölött. Krisztus gyógyító jelenléte a fogság évei alatt is menedéket jelentett a sebzett szívű emberek számára. A belső kényszer, a szorongató mennyei szeretet legyőzi a sötét hatalmat, hogy az evangélium fénye töltse be szívünket és gondolatainkat. Isten adjon erőt, hogy szavainkon és magatartásunkon keresztül mások is megtapasztalják: az Úr a mi erősségünk.

A föld határáig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. Zsolt 22,28 (Róm 1,8; Fil 1,12–18a; 1Móz 37,12–36) Eljön az az idő, amikor helyreáll a rend, a teremtmény Teremtőjére figyel, hozzá térnek, és megvallják: „Rajtad kívül nincs más Úr!” Ahogyan a föld minden szegletében látják a napot, és örülnek fényének, úgy emeli a tekintetét Krisztusra mindenki, aki megvallja bűneit, és várja a szabadulást. Isten, a mi mennyei Atyánk nem személyválogató, szeretete minden oldalról körülvesz bennünket. Lépjünk be bátran az atyai ház nyitott ajtaján!

Bozorády Ildikó