A hét témája

Ami nálunk nehezen elképzelhető, az Németországban természetes: a korábbi szociáldemokrata képviselő, két cikluson át Szász-Anhalt tartomány miniszterelnöke, dr. Reinhard Höppner volt a 2007. évi német evangélikus egyházi napok elnöke. Mégis megfér egymás mellett tehát a politika és az egyház? Az alábbi interjúban az Evangélikus Élet olvasóinak nyilatkozik a baloldali politikus, egykori zsinati elnök a Kirchentag sokszínűségéről, témáiról, felépítéséről.

– Höppner úr, hogyan éli meg az evangélikus egyházi napok forgatagát?

– Ez egy vidám ünnep, azt meg kell hagyni. A szép idő és a jókedv is hozzátartozik az evangélikus egyházi napokhoz. Ami a programokat illeti, rengeteg van belőlük; a sokszínűség fontos számunkra. Mégis azt gondolom, hogy van ennek az ötnapos programsorozatnak egy vezérfonala: ezt egyrészt a spiritualitás, a hit, másrészt a világért való felelősség alkotja. Ez az érem két oldala. De ide tartoznak a bibliatanulmányozások és a vitasorozatok is, többek közt Afrika jövőjét vagy a közel-keleti konfliktusokat állítva a középpontba.

– Hogyan készítik elő ezt az öt napot?

– Minden előadás-sorozatnak van egy projektvezetője, aki saját csapatával együtt dolgozva alakítja ki, készíti elő és szervezi meg az egyes programpontokat. Ezért ők a felelősek. De persze van rengeteg olyan alkalom is, amelyek a Kirchentag „oldalvizén” kerülnek az „áramlatba”: koncertek, kiállítások, a lehetőségek vására és így tovább. Azért működik az egész rendezvény, mert körülbelül harmincezer segítő áll rendelkezésre: kórusok, négyezer-ötszáz fúvós, rengeteg cserkész. Ők nagyjából az egyharmadát teszik ki az összes résztvevőnek.

– A rendezvény előkészítésében nemzetközi stáb is részt vesz. Milyen elv alapján osztják el egymás közt a feladatokat?

– A nemzetközi bizottság tagjai főleg a szomszédos országok képviselői közül kerülnek ki, ők az összekötők a saját országuk és a Kirchentag szervezői között. Büszkén mondhatom: az idén először fordult elő, hogy több mint ötezer külföldi vendég vett részt a kölni ünnepen. A korábbi találkozókkal összehasonlítva eddig az idén voltak jelen a legnagyobb számban külföldiek. Ez is mutatja, hogy Európa lassan „összeér”, és a résztvevők képezik a hidat.

– Egyfajta összekötő lehet az elnök is. Mi pontosan a feladata?

– Természetesen az elnök a fő felelős, de a reprezentáció, a nyitó- és záróbeszédek megtartása, a találkozó képviselete is a feladatai közé tartozik.

– Csütörtök este Desmond Tutu dél-afrikai püspök és Wolfgang Huber püspök, az EKD tanácsának elnöke mellett Ön is kifejtette álláspontját a Méltóság hatalma: gondoljuk újra a globalizációt című vitafórumon. Összefoglalná az elmondottakat?

– Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a globalizáció nem sorsszerű, hanem a saját döntésünkön múlik. A kérdés az, hogy milyen kritériumok alapján alakítjuk a globalizációt. Mi a célunk? Üzenetként azt fogalmaznám meg, hogy ha azt látjuk, hogy az emberi méltóságot lábbal tiporják, akkor rossz úton haladunk. Ellenben ahol az emberi méltóság fontos, ott jó irányt vett a gondolkodás. Különös, de valóban így van: a látszólag gyengék óriási erőt mutatnak, ha a méltóságukról van szó.

– Eljut az egyház hangja a politikusokhoz?

– Azt gondolom, egy ilyen találkozón politikusaink jobban odafigyelnek arra, hogy mi foglalkoztatja az embereket. Itt sok ember kimondta, hogy elég a jelenlegi globalizációból. Sokan vannak itt olyanok, akik biztosan szívesen lennének Heiligendammban a demonstrálók között.

– Elnök úr, mit üzen a magyar olvasóknak?

– Örülnék neki, ha a magyar evangélikusok maguk is kipróbálnák, milyen részt venni ezen az összejövetelen.

– Több mint százötven magyar van jelen a találkozón…

– Nagyszerű! Akkor tovább tudják adni a jó hírt, hogy megéri eljönni és együtt lenni. Ez az ünnep mutatja, hogy az egyház erős, és képes spontán reagálni. Jó látni az elhivatottságot is. Ha ez megérinti őket, vigyék el a magyarok is a jó hírt, hogy a hit az igazi erő. Ha ez sikerül, akkor örülök.

Cselovszkyné Tarr Klára