Szószóró

Annyiszor átélem azt, hogy mennyivel színesebbé tudja tenni a hétköznapi szürkeséget egy-egy emberi (együtt)érzés. Az állandó rohanás, az ügyfélszolgálatokon várakozással eltöltött órák, a vizsgadrukkal való együttélés vagy éppen a nyári vakáció szervezése könnyen fásulttá tehetik az embert. Ilyenkor sokan érezzük azt, hogy bizony jólesne egy mosoly. A múlt héten megtapasztalhattam azt, hogy mennyit ér, ha mosolyogva közlekedünk.

Tömegközlekedési eszközzel utazva körül vagyunk zárva idegenekkel. A zárt térben a hőség türelmetlenné teszi az embereket. Mégis, az egyik utastársam, akinek egy hirtelen fékezés miatt felborult a szatyra, mosolyogva kezdte összeszedegetni kiguruló kacatjait.

Körbenéztem, és akkor vettem észre, hogy a pórul járt férfi melletti széken az anyukája ölében egy kisfiú csücsül. Mosolyogva nézett körbe, miközben kezében egy plüssállatka pihent. Őt láthatóan nem zavarta a nagy meleg, nem zavarta a közlekedési káosz, és nem is sietett sehova. Arca nyugalmat sugárzott. És ez a nyugalom visszatükröződött a közelben álló emberek arcáról. Viszonozták azt az erőt, amelyet attól a csöppségtől kaptak. A megszokottól eltérően nyugodt légkörben érkeztem meg a célállomásra.

„Egy mosoly nem kerül semmibe, de nagyot visz véghez” – szól egy ismeretlen szerzőtől származó idézet. Öröm volt átélnem ezt a pesti hőségben. Egy mosoly kellemessé tette az utazásunkat, és abban a pillanatban senki sem foglalkozott a problémáival.

A mosolynak ereje van! Éljünk hát vele, és adjuk tovább ezt az erőt embertársainknak is!

Györe Balázs