Élő víz

Naamán – vitéz, hős, de leprás volt (2Kir 5). Ez a szörnyű „de” ott van a mi életünkben is. A Bibliában ugyanis a lepra nemcsak testi betegséget jelent, hanem a bűnt és annak romboló hatalmát is jelképezi. Mindent megront, tönkretesz; elválaszt másoktól. Lehet sorolni valakiről sok szépet és jót: szép, sikeres, gazdag, népszerű, sok a pénze, sok a barátja. Ez a „de” azonban mindent megront.

Jó, ha valaki már fiatalon rádöbben: bennem is ott van a bűn, a nagy „de”, és keresi a gyógyulást. Mt 8 szerint egy leprás, amikor Jézusban felismerte a Szabadítót, leborult előtte, és így szólt: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Jézus megérintette őt, és így szólt: „Akarom. Tisztulj meg!” És a leprás azonnal meggyógyult. Mi jött a gyógyulás után?

Egy másik ige tíz leprásról szól (Lk 17). Jézus mindegyiket meggyógyította; egy visszafordult, de a többi kilenc továbbment, folytatta régi életét. Nem történt változás. Nem fordultak vissza, és nem borultak le előtte. Mit is jelent ez?

Jó lenne magunkra ismernünk. Mi is sokszor tesszük ezt. Betegségben, szorult helyzetben Istenhez fordulunk, tudjuk, hogy csak ő segíthet, mert övé minden hatalom. Amikor meggyógyulok, újra tudok járni, dolgozni, akkor dicsőítem a tudományt, az orvosokat, csak Istenről feledkezem meg. Róm 1-ben Pál arról ír, hogy az emberek látják ugyan Isten hatalmát, jóságát, de nem dicsőítik őt mint Istent. Nincs leborulás!

Isten iránt csak elvárás, csak kritika van. Hála helyett lázadás, vádaskodás. Ha baleset történik, ha kedvezőtlen az időjárás, ha valamilyen tervünk nem sikerül: miért engedi meg Isten? Ha van Isten, hogy lehet annyi békétlenség a világban? Arra nem is gondolunk, hogy Isten várja a gyógyulni akarókat és a megajándékozottakat, akik „visszafordulnak”, és alázatosan leborulnak, hogy megköszönjék a gyógyulást, akik új életet kezdenek?!

Kilenc gyógyult elment. Hálátlanok voltak, nem volt bennük alázat, alárendelődés. Természetes, hogy meggyógyultam, ez „jár nekem” – ebből a hamis gondolkodásból akar kiemelni bennünket Jézus, ebből kellene felébrednünk. Lépj rá a kegyelem útjára az igényeké helyett!

Végül nem kerülhető el a kényelmetlen kérdés: kihez hasonlítok én, a keményszívű kilenchez – vagy ahhoz az egyhez, aki hálás szívvel visszatért Jézushoz, és a lábai elé borult?

Gáncs Aladár