Élő víz

Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10)

Szentháromság ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Istenünk bűnösöket hívó hangját fedezhetjük fel: „Jó és igaz az Úr: útbaigazítja a vétkezőket.” (Zsolt 25,8; LK) Ahogy Jézus megkereste az elveszett Zákeust, s a megtalálást örvendezés követte, úgy az ő követőinek sem kirekeszteniük kell a bűnöst, hanem megkeresni és befogadni! Ezt tette Urunk az egy elveszett juhval s az asszony az elveszett drachmájával is. „És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében…” (Lk 15,5) Jézus „Krisztus az elveszett juhot tulajdon vállán viszi vissza a nyájhoz. Ím ez az evangélium veleje: az ő országa a könyörülő kegyelem országa, ahol nincs is egyéb, hanem csak hordozás.” (Luther) Ezt tapasztalta meg Pál is: „…Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.” (1Tim 1,15) János nevű fia születésekor erről énekelt Zakariás: „Áldott az Úr, (…) hogy váltságot szerzett”, és „erős üdvözítőt támasztott nekünk”! Keresztelő János Jézus előfutára lett, „a Magasságos prófétája”, hogy ő megtanítsa „népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által” (Lk 1,68.69.76.77). Jézus halála után Efezusban tanítványain is bekövetkezett a pünkösd csodája: „…leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.” (ApCsel 19,6) Jézusnak két szavába került, hogy elhívja a vámszedő Lévit s apostolává tegye: „Kövess engem!” (Lk 5,27) Mózes így járt közben bálványimádóvá lett népéért: „Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. Mégis, bocsásd meg vétküket!” (2Móz 32,31–32) Az Úr Jézusnak nem volt szüksége a Betesda gyógyvizére, hogy – szombaton! – igéjével talpra állítsa a harmincnyolc éve beteg embert: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!” „…meggyógyultál, többé ne vétkezz…” (Jn 5,8.14) A megmentett Máté evangéliumában – az eltévedt juh példázata után közvetlenül – a vétkes gyülekezeti tag négy-, hat-, majd „sokszemközt” történő intéséről tanít az Úr; a kizárás elkerülése érdekében a vele való együtt imádkozást tanácsolja: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Júdás öngyilkosságának oka, hogy bűnvallása – „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el” (Mt 27,4) – nem a megtérésre való megszomorodás volt: „Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.” (2Kor 7,10) Mi lesz az elveszett juhok további sorsa, akiket az Emberfia megkeresett és megtalált? Él bennük az Úr, s a Szentlélek szerint járnak. „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.” (Róm 8,1–2) De aki számára mindez még nem múlt idő, az bátran kiáltson a juhok nagy Pásztorához: „…eltévedtem, mint juh / A bűnösök útjára. / Ó, segíts, Jézusom, / Őriző pásztorom, / Hogy ne jussak romlásra!” (EÉ 422,1)

Garai András