Keresztény szemmel

Ami nem következett be az elmúlt évben, amikor a rendőrség egyfelől nem tudott eleget tenni feladatának, másfelől túlkapásaival rossz emlékeket ébresztett – megkérdőjelezve a jogállamiságot –, az a közelmúltban drámai hirtelenséggel megvalósult. Távoznia kellett a miniszternek, az országos és a budapesti rendőrfőkapitánynak és még egy rendőrtábornoknak. Utóbbi a Rebisznek, a Rendőrség Biztonsági Szolgálatának a főnöke volt. Ennek a testületnek öt tagja várja előzetes letartóztatásban a nyomozás eredményét. (Előzetes letartóztatásukat lapzártánkkor megszüntették. – A szerk.)

Egy-egy eset önmagában semmit nem bizonyít, de nyomatékosan illusztrálja a közállapotokat. Egy fiatal lány feljelentést tett az őt ért atrocitás miatt. Éjszaka történt az eset. Két rendőr követte el a feljelentés szerint az erőszakot, hárman szemlélői voltak.

A közfigyelem nem teszi lehetővé a történet eltussolását. Az említett, magas beosztású vezetők felmentése jelzi, hogy a politika – ha késve is – rádöbbent felelősségére. Nem várta meg a nyomozás eredményét, intézkedett. Azóta is tart az esetről folyó vita – nyilvánosan a médiában és sok-sok magánbeszélgetésben. Ezért is írok róla. Mert szinte a történettel egyenrangúan megdöbbentők a feljelentést követő reakciók.

Kezdve azon, hogy napokig nem történt semmi! Sőt a budapesti főügyész szinte cinikusan azt fejtegette a televízióban, hogy nincs forró nyom, éreztetve: lehet, hogy az ifjú hölgy fantáziaszüleménye a történet. Azután mégiscsak nyomozniuk kellett, és a sértett felismerte támadóit, akiket ezt követően letartóztattak.

Kaptam én is kérdést: honnan tudom, hogy vétkesek a rendőrök? Nem tudom, de feltételezem. Egyszerűen azért, mert lapítottak. Nem álltak elő azzal, hogy ők szabályszerűen igazoltattak egy állampolgárt. Csak akkor kezdtek magyarázkodni, amikor már kiderült: alapvetően igaz a történet. Addig még az is elhangzott, hogy öt rendőr nem szokott egy járőrkocsiban ülni. Ezúttal mégis öten ültek.

Következett a sértett lejáratásának kísérlete, majd jöttek a többféleképpen értelmezhető szakértői vélemények.

Óhatatlanul eszembe jut egy másik magyar lány, a nyitrai Malina Hedvig esete. Talán megkockáztatható az egészen eltérő problematikájú ügyek egyedüli párhuzama alapján, hogy egy nőnek kevés esélye van az őt ért bántalmazáskor igazsága bizonyítására. Hedvig és Zsanett egyaránt védekezésre kényszerült, hamar vádlottá vált.

Persze férfi is lehet áldozat. Néhány éve egy korábbi válogatott labdarúgót, akkor már edzőt agyonvertek egy szórakozóhely előtt. Az ügyben különböző ítéletek születtek – közülük egy, amelyet később hatályon kívül helyeztek, szigorúnak mondható –, de végül lényegében szerény büntetésekkel megúszták a tettesek.

Itt legalább a sértett élete megmaradt, mondhatjuk Zsanett esetében. Megindul a bűn – mert egyszerűen erről van szó – viszonylagossá tétele. Hátha nem is volt igazán szükség erőszakra? Miért jó az, ha tisztességes felnőtt férfiak karrierje megtörik egy könnyelműség miatt?

Amiért főként foglalkoztat az eset, az a társadalmi üzenet. Bűnpártoló társadalom lettünk. Ez az igazi veszély. Nem a bűnöst, a bűnt védjük. Ha igazán szeretnénk a bűnöst, Simon Tibor gyilkosát, a Zsanett ellen erőszakot elkövetőket, akkor tudnánk, hogy csak a bűnbánat segíthet rajtuk, és nem sietnénk elvtelenül a védelmükre. Nem mondanánk cinikusan, hogy a bűnök áldozatain már úgysem lehet segíteni. Nem drákói ítélkezésre, példastatuálásra, hanem a társadalmat jól szocializáló, méltányos, a bűnbánatot kiváltó, a bűnbocsánat útján új életet ígérő büntetésre van szükség. Lehet, hogy a szó naturális értelmében nem teljesedett be az erőszak, de ez az alaphelyzeten nem változtat: valami történt. (Jogilag persze minden részlet fontos.)

A társadalom önmagát, tagjait védi a gyilkosok, az erőszakoskodók büntetésével, de üzenni is akar a jogi igazságszolgáltatással. Arról, hogy a bűn útja rossz út. Zsákutca. A családban, társadalomban elkövetett durva bűnök csupán a jéghegy csúcsát jelentik.

A bűnpártolás, a cinkosság, a bűnök viszonylagossá tétele veszélyezteti a társadalom egészét, morális krízisre mutat. Magunkon kell kezdeni a megújulást.

Frenkl Róbert