Egyházunk egy-két hete

„A szeretet nem egy hangulat, hanem egy út.” A szolgálatnak erre az útjára hívta el az egyház Ura a Déli Egyházkerület egyetlen idén végzett teológusát. Ponicsán Erzsébetet ünnepi istentisztelet keretében avatta lelkésszé az egyházkerület püspöke, Gáncs Péter június 30-án a kiskőrösi evangélikus templomban Szabó Lajosnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorhelyettesének és Szabóné Mátrai Mariannának, az EHE Gyakorlati Intézete vezetőjének a segédletével.

Gáncs Péter a meghívón is olvasható igevers, 1Kor 13,13 alapján hirdette Isten igéjét. A hit, remény, szeretet hármasságáról szóló verset a szeretethimnusz ékszerének nevezte, s arról a jézusi lelkületről beszélt, amely a tanítványokat arra ösztönzi, hogy mesterük követése során a szeretet útján járjanak. Ez a szeretet nem pusztán egy érzelem, hanem egy olyan személy által megnyilvánított spirituális tartalom, akit lehet követni, s akinek tanításait meg lehet valósítani az emberek között.

A püspök az igehirdetése közben elővett és felmutatott egy nyakláncot, amelynek medálja egy keresztet, egy horgonyt és egy szívet ábrázol – a hit, remény, szeretet szimbolikáját. Ezt az ékszert az ifjú lelkésznő az édesapjától kapta. Erzsébet lelkész nagyapja, Ponicsán Imre halála előtt családtagjai szívére helyezte, hogy ennek az ékszernek az üzenetét mindig hordozzák a lelkükben.

Ez a kis medál meghatározta Erzsébet mindennapjait a gimnáziumtól egészen a lelkésszé avatásáig. A kiskőrösi gyülekezet szerető közösségéből indult el a teológiai tanulmányok útján. Gyakorlati hatodévét a kecskeméti gyülekezetben töltötte, ahol a kisgyermekeket gyűjtötte maga köré a baba-mama klubban. Mindig a szívén viselte a fogyatékkal élők és az idősek sorsát. A németországi Hamburgban és Mindenben az időseknél, Neuendettelsauban a siketek és vakok intézetében tölthetett egy-egy évet, illetve féléves gyakorlatot. Itthon az első mozgássérült-passió szervezésében segítőként tapasztalhatta meg azt, hogy lelkiekben mi, „egészségesek” is nagyon sokszor korlátoltak, sérültek vagyunk. Az itt kötött barátságok és tapasztalatok elsősorban annak az alázatnak és feltétel nélküli szeretetnek az elmélyítését segítették elő, amelyet édesapjától kapott „örökségül”.

„Amikor most az avatás előtt felvettem a Luther-kabátot, úgy éreztem, hogy felvettem magamra az életet… mert minden egyes öltésben, hajtásban benne vannak az én halk imáim, küzdelmeim, könnyeim, és jelképesen benne van annak az útmutatása is, aki mindvégig segített, hogy megtaláljam a helyes utat…” – mondta köszöntőjében a fiatal lelkésznő. Erzsébet gondolatainak és cselekedeteinek vezérlő fonala gyermekkora óta a hit, a remény és a szeretet hármas egysége. Élete célja, hogy a lelkészi szolgálat során sugározhassa az emberek felé mindazt a szeretetet, amellyel születése óta töltekezik.

Augusztustól Pakson, a Tolna-Baranyai Egyházmegye beosztott lelkészeként folytathatja a hit, a remény és a szeretet terjesztésének a szolgálatát a megkezdett krisztusi úton.

P. G.

Regionális hozzárendelés: Kisk?rösi Evangélikus Egyházközség