)
A hét témája
Három kiállítás – egy megnyitó
|
|
A testté vált megbékélésnek lehettek tanúi mindazok, akik ott voltak Szita István kiállításának megnyitóján. Az egykori cinkotai segédlelkésznek egy 1968. november 9-ei bíráló megjegyzése miatt azonnal el kellett hagynia szolgálati helyét; teljes erkölcsi rehabilitációjáról csak ez év január 18-án döntött az országos presbitérium Gáncs Péter előterjesztése nyomán. (A közben eltelt csaknem negyven évről az Evangélikus Élet 2007. február 18-ai számában olvashattak interjút vele. – A szerk.)
A Déli Egyházkerület püspöke még tavaly karácsony előtt kereste fel Szita Istvánt, és mondta el neki a tervezett rehabilitáció hírét. Most, a kiállítás megnyitásakor így emlékezett vissza a festőművésznél tett látogatására: „Semmi nyoma nem volt benned a keserűségnek, a tüskének. Köszönjük, hogy harmincnyolc év után nem azt kérdezted, hogy hol voltunk eddig, hanem kezet nyújtottál!”
Szita István hatvankét kiállított képe közül ötven Márk evangéliuma, tizenkettő pedig János apostol mennyei jelenésekről írt könyve egy-egy – a kép alján is olvasható – versének legfontosabb pillanatát ábrázolja. Ahogy az alázatos egyszerűséggel megfestett képek alkotója elmondta az egybegyűlteknek: „Ami a kereten belül van, az az Isten örömhíre Jézus Krisztusról.”
Szita István kiállításának megnyitója után került sor Borkó Mariann, Horváth Kálmán, Kiss Sándor, Vári Zsolt és Balogh Tibor (utóbbi nem tudott jelen lenni az alkalmon) közös tárlatának megnyitására. Az öt roma képzőművésszel való találkozásáról és közös emlékeikről szólva Szeverényi János országos missziói lelkész így fogalmazott: „Istennek adok hálát, hogy személyükkel, szeretetükkel és képeikkel megajándékoztak bennünket.”
A fentieken kívül egyházunk gyermekosztályának Állatok a Bibliában címmel meghirdetett rajzpályázatának díjazott alkotásai is helyet kaptak a művelődési házban, a sportcsarnokban pedig Szeverényi Mihály festőművész állította ki a békéscsabai oltárképhez készült vázlatait.
V. J.