A hét témája

Elhangzott június 22-én, az 5. országos evangélikus találkozó megnyitóján.

Köszöntöm a Magyarországi Evangélikus Egyház ötödik országos találkozójának minden kedves résztvevőjét, meghívott vendégét.

Nem ez az első alkalom, hogy köszönthetjük a városba érkező evangélikus magyarokat, hiszen tíz éve az első országos találkozót is itt szervezték meg, majd a regionális ökumenikus összejövetelt is itt tartották.

Kedves jelenlévők!

Fontos és nagyon időszerű jelmondatot választottak az országos találkozó résztvevői. „Békesség néktek!” Nagyon, nagyon időszerű jelmondat! Mondhatnák, ez mindig időszerű! Lehet, most különösen az, hiszen a világban is, az országban pedig különösen nagy a szembenállás. Ember és ember között. Gyermek és felnőtt között. Nemzedékek között. Embercsoportok között. Pártok és politikusok között.

Mondhatnák, ez mindig így volt, majd megbékélnek egymással. Nem, kedves jelenlévők! Ez nem volt mindig így, és nem fognak, nem fogunk magunktól megbékélni.

Az irracionális mértékű szembenállás már régóta mérgezi életünket, hétköznapjainkat. Megbénítja gondolatainkat és cselekedeteinket. Értelmes, az emberhez méltó dolgoktól, a munkától, az alkotástól vonja el az értékes energiákat.

Nem fogunk megbékélni magunktól, mert már késő. Segítségre van szükségünk, mert nekünk már csak a harchoz van erőnk. A harchoz van bátorságunk. A megbékéléshez, a kiengesztelődéshez kellene az igazi bátorság, de már nem vagyunk magunktól képesek ezekre.

Isten segítségével egymásból kell erőt merítenünk mindehhez. A megbocsátáshoz, a kiengesztelődéshez, a békéhez. Kevés ehhez a felismerés, kevés ehhez az elhatározás. Azért is kevés, mert a jó a rosszal nem köthet kompromisszumot. És bizony sokan így képzelik el a békét, így képzelik el a megbékélést.

A feladat, amit a tanácskozás maga elé tűzött, nemes és embert próbáló. Kérem a Mindenhatót, segítse és tegye eredményessé munkájukat, legyen áldás az előadásokon, a beszélgetéseken, az igehirdetéseken.

Legyen eredményes az a két nap, amelyet Pakson töltenek. Legyen ennek az országos találkozónak kisugárzása a nemzetre, az országra és az ország kormányzásra nem mindig méltó vezetőire.

Isten hozta önöket Pakson! Köszöntöm önöket a város lakossága, képviselő-testülete és a magam nevében! Érezzék jól magukat itt a sportcsarnokban, a művelődési központban, a pincesoron és a Dunán, a Duna-parton is, a találkozó minden színhelyén.

Tisztelt jelenlévők!

A mindannyiunk életében oly szükséges békesség csak nyílt, őszinte, a másikat nem legyőzni, hanem megérteni akaró emberi magatartással, hozzáállással érhető el. Biztos vagyok abban, hogy az önök találkozója közelebb visz majd bennünket ehhez az Istennek is tetsző állapothoz.

Békesség mindnyájunknak!