A hét témája

Gémes Istvánt, Pista bácsit nem kell bemutatnunk az Evangélikus Élet olvasóinak. A nyugalmazott evangélikus lelkész – feleségével együtt, aki nem mellesleg számos kötet szerzője – Stuttgartból érkezett a találkozóra.

– Nem „csak” vendégként van jelen, feladatot is kapott…

– Nagy meglepetés volt, amikor pár héttel ezelőtt hírét vettem, hogy a szervezők keresnek valakit a Megbékélés határon innen és túl címet viselő szekció vezetésére. Ifjabb dr. Fabiny Tibor küldött egy e-mailt e tárgyban, én pedig, bár sajnos az egészségi állapotom nem tökéletes, azonnal, spontán igent mondtam. A legfiatalabb fiunk hozott el.

– Milyen benyomásokat szerzett ezen a találkozón?

– Amit most itt Pakson átélek, sokban emlékeztet az orosházi országos találkozóra – én azon vettem ugyanis részt, azóta én nem voltam ilyen rendezvényen. Akkor igen mély benyomást tett rám – békési hazám kellős közepén –, hogy ekkora evangélikus sereglet összejött. A német evangélikus napokra, a Kirchentagra nem járok; csak egy ízben voltam, amikor Stuttgartban rendezték, de ez a találkozó egészen más. Sokkal több időre lenne szükség, hogy találkozzunk, legyen alkalom mindenkivel egy-egy kézfogásra, tudjunk néhány mondatot váltani egymással…

– Pista bácsi bizonyára sok ismerőssel találkozott itt Pakson, akikkel egyébként – mivel Németországban él – ritkán fut össze…

– Ötvenhárom éve élek külföldön. Sok helyen szolgáltam Magyarországon is, mielőtt elhagytam az országot, és nagyon nagy örömöm, hogy nem csak a lelkész kollégák, hanem régi gyülekezeti tagok is megszólítanak, vagy olyanok, akik a könyveimet olvasták. A lelkészi kart már egyre kevésbé ismerem, sokukat csak névről, az Evangélikus Életből. Itt a névhez most végre arcot is tudok kapcsolni.

– A „Békesség néktek!” mottót mennyire érzi aktuálisnak? Több megszólaló rámutatott, hogy a szétszakadozottságától szenvedő társadalomban a békesség megteremtésénél maibb, fontosabb feladat nincs. Egyetért ezzel?

– Igen, bár hozzá kell tennem: ez a köszöntés minden istentiszteleten elhangzik! Én igazából a megbékélésre helyezem a hangsúlyt, hiszen itt erről van szó! Olyan hiánycikk ez, amit nem tudunk sehonnan beszerezni – hangzott el az első napon. A megbékélés mibenléte, az, hogy mit kell ezen értenünk, véleményem szerint a szekcióbeszélgetéseken jutott igazán kifejezésre. Vagyis hogy mit kell tenni azért, hogy megbéküljünk egymással. A világunknak megbékélésre van szüksége, meg kell békülnie testvérnek a testvérrel, megbékélésre van szükség Istennel, Krisztussal. Örülök neki, hogy ezt a témát jelölték ki a szervezők.

– Mit fog magával vinni Stuttgartba, továbbítja-e a találkozó üzenetét az ottaniaknak?

– Ha hazamegyek a gyülekezetbe, természetesen beszámolok róla. Átadom az élményeket. Remélem, hogy a házi bibliaóráinkon – ahol harminc ember is összejön alkalmanként – fel tudjuk majd dolgozni ezt a témát.

Kőháti Dóra