Élő víz

Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Ef 2,8)

Szentháromság ünnepe után az 5. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben az Atya- és a Fiúisten bizonyságtételre hív el embereket a Szentlélek Isten által. Az élő ige megváltoztatja az elhívottak életének irányát, hiszen „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson” (1Tim 2,4; LK)! A sikertelen éjszakai halászást eredményes nappali halfogás követte, de ezen a hálón a halászok is „fennakadtak”. Az, hogy a szent Isten találkozik a bűnös emberrel, félelmet kelt ez utóbbiban. De Jézus nem küldi el, hanem szolgálatba állítja Pétert: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,10) Emberhalász, aki a bűn tengeréből az ige hálójával kifogja és életben hagyja a kimentetteket: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Kor 1,18) A kereszten történt szabadítás az igazi erő és bölcsesség forrása, ezért Pál igehirdetésének középpontjában (is) a megfeszített Krisztus áll. Jézus, mielőtt elhívta volna követőit, „Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett…” (Lk 6,12b–13) Ma is így van: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki…” (Jn 15,16) Bételben Jákóbbal másodszor is beszélt Isten, s ez az elhívatása névváltoztatással is járt: „De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. (…) Én vagyok a mindenható Isten!” (1Móz 35,10.11) Az Úr ekkor megismételte a választott népéről Ábrahámnak tett ígéreteit. Ezékiel látomásában Isten dicsőségének szemtanúja volt. Isten elhívta és megbízta őt: „Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez… (…) Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele…” (Ez 2,3.7) Jeruzsálemben, az apostoli gyűlésen hangzottak el Péter szavai, amikor elutasította, hogy a pogányokból lett keresztények nyakába a törvény igáját tegyék, amelyet a zsidókból lett keresztények sem tudtak elhordozni: „…abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.” (ApCsel 15,11) Ezért az „oszlopapostolért” nem hiába imádkozott az Úr Jézus kereszthalála előtt: „…de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” (Lk 22,32) Érted?! Ezt élte át Pál is a damaszkuszi úton; őt is bizonyságtételre hívta el a Feltámadott. Mint írja: „…mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.” (Fil 3,12) Mai megragadottak és elhívottak! Mi se állapodjunk meg – hiszen még nem értünk be a célba –, hanem kövessük a másik „oszlopapostol” életpéldáját: „…egyet teszek: (…) futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14) Luther is tanácsolja: „Ezért az újjászületett hívő mindhalálig, napról napra lehessen megigazult (…), és soha meg ne állapodjék!” Zengjünk hálát: „Elfogadtál és elhívtál, élő Jézus, Mesterünk. / Kegyelem, hogy veled járó tanítványok lehetünk. // (…) Szentlelkeddel vezess minket…” (EÉ 475,1.4)

Garai András