On-line plusz

Hafenscher Károly lapunk 22. számában alapos és sok irányba tekintő cikket írt Éghajlatváltozás az ökumenében címmel. Sajnálom, hogy számos latin és görög eredetű kifejezést használt, ami nehezítette a megértését. A cikk tartalmához szeretnék hozzászólni, szót fogadva a szerkesztő felszólításának.

Az "éghajlatváltozást" már évekkel ezelőtt is lehetett észlelni, ha a lelkészi kar és a gyülekezetek népe valóban nem is volt eléggé tájékozott. A Dominus Jesus kezdetű enciklika már nyílt jele volt a változásnak. Lelkészi karunk - gondolom én - tudomást szerzett róla, más kérdés, hogyan viszonyultak hozzá, szomorúan vagy közömbösen, ki-ki az ökumenéről vallott nézete alapján. A gyülekezetek népe nem tudott erről a folyamatról.

Ki kell térnem az Evélet pünkösdi számában megjelent Továbbra is tilos a közös úrvacsora c. közleményre, amely durván rontja az egyházközi kapcsolatokat. A tilalom indoklása megdöbbentő. "Az Eucharisztia teljes közösséget jelent az Egyházzal." Hát nem Krisztussal? Mégis szeretetközösséget emleget, ugyanakkor megtagadja az Eucharisztiát mindazoktól, akiknek életvitele nem megfelelő. Ez az eljárás elsősorban a római egyházra nézve tragikus, mert súlyosan megosztja a papságot. Helyesen írja H. K., hogy ökumené személyfüggővé vált. Nem kevesen vannak a papok között, akik már jó ideje részesítik az Eucharisztiában mindazokat, akik ezt kívánják, és nem tiltják meg híveiknek, hogy ugyanezt tegyék nem-katolikus templomban. Ha tehát a lelkiismeretükre hallgatnak, akkor büntetésre számíthatnak, ellenkező esetben pedig a lelkiismeretük ellen kell cselekedniük.

Ismétlem, hogy gyülekezetek népe erről mit sem tud. Ők a maguk szintjén örömmel élik meg az ökumenét, leginkább a vegyes családok, akik skrupulus nélkül járnak egymás templomába, és élvezik annak minden ajándékát. Tőlük nagyon messze van Róma.

1. K. egy egész sor jelenséget úgy értelmez, mintha azok okoznák az ökumené visszafejlődését. Említi az orthodox és világvallások felé fordulást, a zarándoklatok fejlesztését, a szentségimádást, a papi nőtlenség hangsúlyozását, a boldoggá és szentté avatások feltűnően nagy számát, stb. Ezek szerintem akkor is megtörténnének, ha az ökumené körül minden rendben lenne. Ezek a római egyház kegyességi formái, és nem ellenünk irányulnak. Nem kell elítélnünk, hadd gyakorolják.

Arra kérem H. K-t, hogy felejtse el Gamáliel tanácsának negatív oldalát, ti. ezt: "ha az ökumené nem Istentől van, akkor magától megszűnik". Ez nem fog bekövetkezni, mert közös Urunk nem a szétszórásnak, hanem egybegyűjtésnek az Istene. Talán éppen a lehangoló eseményke nyitják meg a római egyház papságának a szemét, és ennek majd egyszer, hosszú idő után pozitív eredménye lesz. Ilyen értelemben könyörögjünk a Szentlélek Isten egyesítő munkájáért.

Laborcz Zoltánné