Egyházunk egy-két hete

Fesztiválszerű utcamissziót tartott július 8-án, vasárnap délután a Budapest-Ferencvárosi Evangélikus Egyházközség a IX. kerületi Ferenc téren. A gyülekezet aktív tagjai transzparenst készítettek, szórólapokat osztogattak, süteményt sütöttek, zsíros kenyeret kentek és – nem mellesleg – színvonalas programot szerveztek az érdeklődőknek. Az alkalmon többek között fellépett a Salon Brass Quintett fúvósötös, játszott a Large Room zenekar, szolgált Magyar Szilvia énekművész, a gyülekezet tagja, a gyerekeket arcfestéssel várták, a Péter Ágnes vezette csoport pedig kézműves-foglalkozásokat tartott.

A Ferenc téren egyszerre átlagosan hatvanan-nyolcvanan szemlélődtek. Voltak, akik csak pár percre szakították meg a vasárnap délutáni sétájukat, és hallgattak bele az éppen zajló programba, mások hosszasabban is elidőztek, és néhány komoly beszélgetésre is sor került.

„Jogos a kérdés, hogy egy – egyelőre még – templom és parókia nélküli, fennmaradási gondokkal küzdő gyülekezetnek szabad-e ennyi pénzt áldoznia arra, hogy megmutassa magát és azt, hogy mit akar elérni, hiszen nem tudhatja, lesz-e eredménye, »látszatja« a dolognak… De a magvető sem latolgatja vetés előtt minden egyes mag esetében külön-külön, hogy az vajon kinő-e majd, és hoz-e termést! Elszórja, a többit pedig rábízza a Teremtőre” – mondta Koczor Tamás helyettes lelkész, az alkalom kezdeményezője.

A ferencvárosi gyülekezet most mindenesetre elvetette a magot. S hogy egy részük „jó földbe hullt”, arra álljon itt két példa: az utcamisszió ideje alatt egy Svájcban élő hazánkfia az egyházközség éppen most épülő új gyülekezeti központja és az idősek számára kialakítandó, Borostyán nevet viselő garzonház felől érdeklődött, egy hatgyermekes asszony pedig bejelentkezett, hogy a gyermekeit – mind a hatot! – szeretné megkereszteltetni…

– vitális –

Regionális hozzárendelés: Budapest–Ferencvárosi Evangélikus Egyházközség