Kultúrkörök

Beethoven leghatalmasabb műve a Missa Solemnis. Az „ünnepi mise” a katolikus miseszöveg megzenésítése ugyan, de felekezeteken felül áll. Ez Beethoven vallásos szemléletéből adódik, amely az erkölcsöt és a humánumot – e műben a külső és a belső békét – a hittételek fölé emeli. A nagymisét – időtartama és súlya miatt – nem is lehet előadni liturgikus keretek között.

A Budapesti Kórus A Cappella című hírlevelének legutóbbi számában a mű egyik előadásával kapcsolatban a következő anekdota olvasható: „Történt 1971 decemberében, hogy Beethoven monumentális miséjét, a Missa Solemnist próbáltuk Ferencsik Jánossal a Semmelweis utcában. A Credo tétel volt soron. A főzeneigazgató úr egymás után adta az instrukciókat, de csak nem akart a mű úgy megszólalni, ahogyan ő szerette volna. Kivételesen a zenekarral nem volt megelégedve. Sokadik nekiindulás után láthatóan elvörösödött, és pálcájával dühösen kopogni kezdett a pulpituson. Miután leintette a társaságot, ezt mondta: »Maguk csak reszelnek itt. Engem nem érdekel, ki miben hisz, de vegyék tudomásul, hogy most itt abban az Istenben kell hinniük, akiben Beethoven hitt, és én hiszek…!« Ezután döbbent csend, majd odapöccintett pálcájával a kottatartóra, és komolyan, de a szeme sarkából huncutkás, biztató mosollyal: »Akkor tessék folytatni!« Kell-e mondanom, hogy egészen másképp hangzott a Credo in unum Deum.”

Kérész