Egyházunk egy-két hete

A konferenciát megelőző napon a kormánykoalíciót alkotó pártok elnökeinek megegyezéséről szólva került nyilvánosságra, hogy objektívebb alapokra kívánják helyezni az egyházi iskolák finanszírozását. A Gyurcsány Ferenc és Kóka János által aláírt dokumentum szeptemberig ad határidőt az új szisztéma kidolgozására és bevezetésére. Dr. Csepregi Andrást, az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi kapcsolatokért felelős főtanácsadóját a konferencia résztvevői is ostromolták ezzel kapcsolatos kérdéseikkel.

– Mikor olcsóbb egy gyermek iskoláztatása: ha állami, önkormányzati iskolába jár, vagy ha egyházi fenntartású intézménybe?

– Ugyanannyiba kerül, a kérdés az, hogy ki fizeti. A probléma ott kezdődik, hogy az oktatás évről évre növekvő költségeit egyre kevésbé fedezi az állami alapnormatíva, amit az önkormányzatoknak ki kell egészíteniük az általuk működtetett intézmények esetében. Az egyházi fenntartású iskolákhoz ez a kiegészítés közvetlenül a költségvetésből érkezik.

– Akkor a fenntartó egyháznak nincsenek is kiadásai az intézményeivel kapcsolatban?

– De, az egyháznak is vannak kiadásai. Attól függően, milyenek a lehetőségei, hány intézményt tart fenn… Az igazság az, hogy semmi sem elég. Egy iskola lehet jó, jobb és még jobb, ennek megfelelően kerülhet többe vagy sokkal többe. Nagyon nehéz megszabni azt az alsó összeghatárt, amit az államnak minden körülmények között áldoznia kell egy-egy gyermek iskoláztatására, függetlenül attól, hogy milyen iskolában tanul, s amihez aztán az iskolafenntartók hozzátehetnek valamit, a tehetségüktől függően.

– Az előadásából kiderült: az is nehezen körülhatárolható, hogy mennyit szükséges hozzátenni. Egyszerűen nincs egzakt módszer a kiegészítés kiszámolására, ez a költségvetés pillanatnyi helyzete szerint „alakul”…

– Ez így igaz. A törvény szerint az egyházaknak is ugyanannyit kellene erre kapniuk, amennyit az önkormányzatok fordítanak rá átlagban. Ez gyönyörűen hangzik, csakhogy számos elszámolási, könyvelési mód létezik, az önkormányzatoknál nincs rend abban a kérdésben, hogy mennyit is fordítanak az iskoláikra. Óriási táblázatok érkeznek a Pénzügyminisztériumba, amelyekből ennek ki kellene derülnie, s valamilyen módszerrel ezt az egyházi intézményekre kellene vetíteni. Csakhogy ebben annyi a bizonytalanság, hogy képtelenség átlátható rendszerbe foglalni a finanszírozást. Vagy képtelenség volt eddig. Most minden eddiginél komolyabb erőfeszítések látszanak a helyzet megoldására.

– Most vajon a koalíciós megállapodásra gondol, vagy attól függetlenül vannak komoly szándékok?

– Ennek az évnek az eleje óta az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Pénzügyminisztérium közös munkája révén alakul egy tervezet, ami ezt objektívebb alapokra kívánja helyezni; a koalíciós megegyezés igazából erre reagál, s ezt emeli fel a nagypolitika szintjére.

– Nehéz azonban értelmeznünk, hogy a civil szféra és az egyházak által fenntartott intézmények finanszírozásának egységesítése mit is jelent valójában. Azt-e, hogy ezentúl az egyesületi, alapítványi iskolák, óvodák is kapnak kiegészítő normatívát, vagy hogy az egyháziak sem?

– Az élet nagyon színes ezen a területen is: az egyházak által fenntartott intézmények a valamilyen módon megállapított kiegészítő normatívát automatikusan kapják, míg a civil szervezetek csak az állammal kötött külön megállapodás esetén. Az egységesítés jelentheti azt is, hogy ezen túl senki sem kap, vagy azt, hogy mindenki kap… Nyilván annak örülnénk, ha mindenki kapna. A koalíciós szerződés nagyon szűk határidőt szab ennek rendezésére: szeptember 30-ra tudnunk kellene a választ.

– Az előadásban azt mondta, politikai nézettől, pártszimpátiától függ annak megítélése, hogy az állam eleget vagy keveset fordít-e az egyházi iskolák finanszírozására, hisz az emberek nem tudják a tényeket. Mit mutatnak az adatok?

– Miért is nézegetnének pénzügyminisztériumi táblázatokat az emberek? Tény, hogy 2003-ban, a Medgyessy-kormány működésének kezdetén hétmilliárd-néhányszázmillió forintról tizenhárommilliárd fölé emelkedett a kiegészítő normatíva. Ez az összeg néhány éven át csökkent, mára nagyjából stabilizálódott. Ez a görbe önmagában is mutatja, hogy pozitív vagy negatív, támogató vagy elvonó politikai szándékok játéktere ez, egészen addig, míg egy átlátható metódus el nem fogadtatik.

V. E.