A hét témája
És ki gondol az általa meghurcoltakra?
Őszinte megdöbbenéssel hallom és olvasom, hogy ünnepélyesen emlékeztek meg Káldy Zoltán halálának évfordulójáról.
Kérdem, hogy ez esetben Édesapám és a számos Káldy által meghurcolt és megalázott lelkész rehabilitálását visszavonják?
Kádár sírjánál a kommunisták emlékeznek, az ő eszméit hirdetve. Ezek szerint egyházunk mai vezetői nem az áldozatokkal, hanem vádlójukkal azonosulnak!
A keresztyén megbocsátás mindenkinek joga és kötelessége, de a krisztusi tanok lábbal tiprójának piedesztálra emelése, ünneplése a meghurcoltak arculcsapása akkor is, ha az áldozatok meg tudtak bocsátani.
Mindenki megteheti, hogy magánemberként lerója kegyeletét bárki sírjánál, de mások (pl. az énekkar) kivezénylése és dicshimnuszok zengetése fáj annak, aki végigélte édesapja meghurcoltatását, félreállítását, és saját életével is megszenvedte Káldy Zoltán gerinctelenségét és embertelenségét.
Őszintén sajnálom, hogy szeretett egyházam még a mai napig sem tudott túllépni a múlt sötét árnyain, elválasztva az igazat a hamisságtól.
Tudom, hogy Édesapám életében megbocsátott minden ellene vétőnek, de hiszem, hogy az említett ünneplés sok sebet felszakított volna benne.
Egyes politikusok Kádárt próbálják tisztára mosni, egyházi vezetőink a hasonló úton járt Káldyt.
Mi pedig várjuk földi életünk megtisztulását, jobbra fordulását.
Budapest, 2007. 06. 19.
Dr. Schulek Ágoston