evél&levél

Megdöbbentő az a hír, hogy a Miniszterelnöki Hivatal személyügyi államtitkára homoszexuális. Ráadásul erről úgy beszél a sajtó liberális része, mint valamilyen nagy vívmányról vagy követendő magatartásról. Nem érzik, hogy más az értékrendjük, s ezzel nem szolgálják a jövőt és a fejlődést.

Figyeljük meg, hogy a homoszexuálisok nem akarnak saját gyermekeket, és ezért nincsenek gyermekeik. Vagyis az élet és a jövő ellen vannak. Számukra ezért nem fontos a gyermekáldás támogatása, másodlagos az iskolák ügye, a nemzet fennmaradásáért és a nemzeti kultúra megőrzéséért sem tesznek meg mindent, hiszen nekik nincsenek saját utódaik, akikért érdemes „áldozatot” hozni.

Ebből következik, hogy amikor egy ilyen embert bárki fontos állami tisztségre nevez ki, akkor azzal nemzetünk pusztulását támogatja. Hát csak politikailag világította át kinevezése előtt a Nemzetbiztonsági Hivatal? Nem érezte maga is, hogy alkalmatlan erre az állásra? Mert az ilyen ember nem fogja a legalkalmasabb embereket a minisztérium családpolitikájába bevonni, nem fogja a gyes- és gyedterveket támogatni vagy az iskolák fejlesztését szorgalmazni, mert a fejével lehet, hogy helyesen gondolkodik, de egy családos ember a zsigereiben, a legbelsőbb énjében is érzi, hogy az utódokért mindent meg kell tenni, s ott is talál utat a jövőért, ahol az ész már csődöt mondott.

Egyesek helytelenül értik az emberek egyenlősége fogalmát, és a tiltakozásunkat is téves megkülönböztetésnek veszik majd. Pedig az „életben” van szelektálás, és tudatosan is megkülönböztetünk embereket. Alkalmatlan zeneigazgatónak egy botfülű ember, a gyengén látó nem lehet pilóta, sőt még autóvezető sem. A pedofil hajlamú embert vagy az agresszív embert nem engedi pedagógusnak vagy rendőrnek az alkalmassági vizsga. Aki nem akar saját gyermeket, aki nem akar a jövőért tudatosan áldozatot vállalni, az nem alkalmas olyan hivatalra, ahol az ország jövőjét akarják intézni. Más helyen, gazdasági hivatalban vagy a termelésben még kiváló szakember lehet.

Tudatosan nem írok most a bibliai értékrendről, mert akkor egyesek az egész cikket „középkori szellemiségnek” nyilváníthatják. De ha a világi, az „önálló”, a szekuláris fejlődési rend is utódképtelennek, továbbá fejlődésre alkalmatlannak ítéli a homoszexualitást, akkor senki ne mondja azt, hogy ez az „élet” rendje. Bizony a halált és a pusztulást képviselik ők országunkban is. Merjünk elhatárolódni tőlük és azoktól is, akik a sajtóban vagy a politikában támogatják őket.

Imádkoznunk azonban szabad és kell is értük!

Missura Tibor nyugalmazott lelkész (Budapest)