Kultúrkörök

Egy pár esztendővel ezelőtt divatos reklám szerint „soha nem felejted el az elsőt”. A szlogen ugyan egy bizonyos jégkrémre vonatkozott, de ugyanúgy igaz abban az esetben is, ha valaki első ízben vesz részt a diósgyőri várban rendezett Kaláka fesztiválon. Mindig emlékezni fog a varázsos hangulatra. Szívében magával viszi a muzsika hangját, a felszabadult és boldog hallgatóság látványát. Nem felejti a népművészeti vásár standjainak és a körülöttük futkározó kisgyermekeknek vagy épp a kivilágított várnak a képét. Vele marad a református deszkatemplomban megrendezett jótékonysági koncerten vagy a miskolc-belvárosi evangélikus templomban tartott ökumenikus istentiszteleten érzett áhítat. És biztos benne, hogy ha teheti, a következő év július második hétvégéjén újra itt lesz.

A Kaláka fesztivál történetére egy „tiszteletbeli miskolci”, Gryllus Dániel – a Kaláka együttes tagja, a fesztivál művészeti vezetője – így tekintett vissza: „Édesapám, idősebb Gryllus Vilmos miskolci származású, nem véletlen tehát, hogy az együttes sokat és szívesen utazott Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelyére. A városi művelődési központ szorgalmazta, hogy a diósgyőri várban – külföldi mintára – folkfesztivál legyen. A szervezés feladatait 1993-ig ők, attól kezdve a Kaláka Alapítvány vállalta magára. Az első ilyen alkalmat 1980-ban rendezték, azóta évről évre igyekszünk lehetőséget biztosítani magyar és külhoni előadóknak és együtteseknek a szereplésre.” Az első fesztivál még „csupán” kétnapos zenei programból állt, idővel azután kiállításmegnyitókkal, jótékonysági koncerttel és ökumenikus istentisztelettel bővült.

Idén július 12. és 15. között várták az érdeklődőket a diósgyőri várba. A nyitókoncertet a miskolci városháza udvarán tartották, ahol a Kaláka és a Fonó zenekar muzsikált. A várbeli fellépések két helyszínen, a vár-, illetve az árokszínpadon zajlottak. Elsőként a pozsonyi és kassai tagokból álló Muzicka együttes tagjai léptek a várszínpad világot jelentő deszkáira. Mielőtt felcsendült volna a zene, és kezdetét vette volna a tánc, Gryllus Dániel és a Fonó zenekar egyik tagja és Agócs Gergely köszöntötte a vendégeket. A jelenlévőkhöz szólt még a rendezvény fővédnöke – a vendéglátó város, Miskolc polgármestere, Káli Sándor –, illetve Kassa főpolgármestere, Frantisek Knapik; előbbi kiemelte a zene nyelvi határokat átívelő szerepének, valamint az egymás felé való nyitásnak és nyitottságnak, illetve a jövő közös építésének fontosságát.

A következő napokban csaknem húsz hazai és határon túli művész, illetve együttes műsorát hallgathatta meg a mintegy hét-nyolcezer résztvevő. Fellépett többek között például Jeanne Caroll (USA), a Trebunie-Tutki (Lengyelország), a Cechomor együttes (Csehország) vagy a hazaiak közül a Besh-o-Drom, Gerendás Péter és a Napra zenekar; a táncos lábúak a Kolo, a Ternipe és a Zurgó együttes éjszakai táncházában rophatták.

Az embertől emberig vezető híd építésének egy másfajta módját jelentette a szombati jótékonysági koncert, valamint a vasárnapi ökumenikus istentisztelet. A jótékonysági koncertek sorában az elsőt 1997-ben, ugyancsak a miskolci református deszkatemplomban tartották. Az istenháza abban az esztendőben leégett, a Kaláka együttes fellépése az újjáépítés előmozdítását szolgálta. Az idei fesztiválon Gryllus Dániel és ifjabb Gryllus Vilmos ismét visszatért ide, ezúttal „…amikor az atyafiak együtt muzsikálnak” című, színvonalas műsorukkal örvendeztetve meg a szépszámú hallgatóságot, amelynek tagjai a jegyek megvásárlásával, mintegy negyedmillió forinttal támogatták a tető felújítását.

Bár a zenei programok vasárnap délután és este is folytatódtak, a fesztivál egyfajta záróakkordját jelentette a vasárnapi ökumenikus istentisztelet. A szokott helyszínen, a miskolci evangélikus templomban tartott alkalmon a fesztivál néhány résztvevőjének „fellépése” is színesítette a hagyományos, keresztelői szertartást is magába foglaló evangélikus istentiszteletet. A vendéglátó gyülekezet nevében – a szabadságát töltő helyi lelkész, Sándor Frigyes helyett – Laborczi Géza nyíregyháza-kertvárosi evangélikus lelkész köszöntötte a gyülekezet tagjait, az igehirdetés szolgálatát pedig dr. Korzenszky Richárd végezte. A tihanyi bencés apátság perjele Jn 20,19–21a és 24–28 alapján tartott, a hitetlen Tamásról szóló prédikációjában arról beszélt, hogy gyökereink különbözőek ugyan, de vannak. Embervoltunkban hasonlatosak vagyunk, amelynek lényegét az adja, hogy vágyódunk a végtelen után, a felfelé való növekedésre. Istennel birkózunk életünkben kimondva-kimondatlanul. Az igazságot keressük a mai világban, ahol a társadalmi érdekek és a politika elhomályosítani látszanak a valódi értéket, Isten valóságát.

Gazdag Zsuzsanna