Kultúrkörök

„Amikor a Szentírás Jézus követéséről beszél, akkor azzal az ember felszabadítását hirdeti meg minden emberi rendelkezés, minden nyomasztó, lelkiismereti gyötrelmet okozó kényszer alól. A követésben az emberek saját törvényeik kemény igájából Jézus Krisztus könnyű igája alá kerülnek. Árthat-e ez Jézus parancsa komolyságának?

Nem, sőt inkább csak ott válik lehetségessé az emberek teljes felszabadítása a Jézussal való közösségre, ahol megmarad Jézus teljes parancsa, a feltétlen követésre hívás. (…) Jézus parancsa kemény, embertelenül kemény annak, aki tiltakozik ellene. Jézus parancsa könnyű és nem nehéz annak, aki készségesen belenyugszik. Az ő parancsai nem nehezek. (1Jn 5,3) Jézus parancsának semmi köze sincsen a lelki »erőszakkúrákhoz«. Jézus semmit sem követel tőlünk anélkül, hogy ne adna erőt a megtételéhez. (…) Hová vezeti a követésre szólító hívás azokat, akik engedelmeskednek? Ezzel a kérdéssel ahhoz kell fordulnunk, aki egyedül ismeri a választ. Egyedül a követést parancsoló Jézus Krisztus tudja, hová vezet az út. Mi viszont tudjuk, hogy egészen biztosan, minden mértéket meghaladóan kegyelmes út lesz. A követés – öröm.” (Részlet az előszóból)