Élõ víz

Krisztus mondja: Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40)

Szentháromság ünnepe után a 13. héten az Útmutató reggeli és heti igéinek közös kulcsszava a szeretet. Isten iskolájában is újra becsengettek; elsõ házi feladatunk az Isten- és emberszeretet nagy parancsának teljesítése mindennapi életünkben. A hit cselekedetek nélkül ugyanis halott. Luther így tanít: „Elégszer hallottátok, nem Istennek van szüksége jó cselekedeteinkre, hanem felebarátainknak. A hit befelé és felfelé, Istenre néz, a cselekedet pedig kifelé és lefelé, a felebarátra.” Jézus a vezérigénk elõtti versekben az irgalmasság hatféle cselekedetét sorolja fel, és azonosítja magát legkisebb testvéreivel. Nekünk is egymás Krisztusává kell lennünk! A törvénytudó – „De ki a felebarátom?” – provokatív kérdését Jézus megfordítja: „…ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” Ez a helyes felelet szóban és tettben: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” (Lk 10,29.36.37) A szeretet apostola ezzel indokolja a nagy parancsolat megtartásának szükségességét: „…mert Isten szeretet.” S „ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást” (1Jn 4,8.11)! Jézus igája boldogító, terhe könnyû, és „az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az õ parancsolatait, az õ parancsolatai pedig nem nehezek” (1Jn 5,3; LK). A törvény betöltése a szeretet; Isten választott, szent népe között ezért „minden hetedik esztendõ végén el kell engedni az adósságot.” „…parancsolom neked, hogy légy bõkezû az országodban levõ nyomorult és szegény testvéredhez”, ha már átélted Isten szeretetét, bûnadósságod elengedését – nem hétévenként, hanem örökre! (5Móz 15,1.11) Ezért minden idõben „az Urat keressétek”, „a jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok”, éltek és élni fogtok (Ám 5,6.14)! Mózes négyszer mondja, hogy az emberszeretet különbözõ törvényei különösen a jövevények, az árvák s az özvegyek védelmét szolgálják. „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban… (…) Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.” (Lásd 5Móz 24,17–22!) Az elsõ gyülekezet közösségében a felebaráti szeretet napi „aprópénzre váltását” gyakorolták. Ennek titka: „Az apostolok pedig nagy erõvel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.” (ApCsel 4,33) A testvéri szeretetet kifejezõ csók az árulás ismertetõjelévé válhat: Júdás „egyenest Jézushoz menve így szólt: »Üdvözlégy, Mester!« – és megcsókolta õt” (Mt 26,49). De az Úr isteni (agapé) szeretetével õt ekkor is barátjának tekintette. Fogadjuk meg (a másik) Júdás apostol intését: „…tartsátok meg magatokat Isten szeretetében…” A Krisztus iskolájába önként beiratkozott tanítványok ideig és örökké tartó szolgálata Isten dicsõítése. „…az egyedül üdvözítõ Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsõség, fenség, erõ és hatalom öröktõl fogva, most és mindörökké. Ámen.” (Júd 21.25) Az Urat imádjuk: „A kegyelem Istenének / Zendüljön ajkunkon ének!” (EÉ 64,2)

Garai András