Egyházunk egy-két hete

„Szent ez a hely és szentek az itt szolgált lelkészek, esperes úr!” – szólított meg egy „idegen” a kétnapos ősagárdi falumisszió egyik sátra mellett augusztus 19-én este. „Lehet, hogy igaza van, mert Ősagárd Nógrád megye legmagasabb pontján fekszik, és így közelebb van az Úristenhez…” – válaszoltam viccesen a faluba költöző mérnöknek, noha valójában nem tud meghatódottság nélkül szólni Ősagárdról az, aki ismeri ennek a gyülekezetnek a történelmét.

Virágzó magyar ajkú református gyülekezet élt itt a 16. század második feléig. A törökdúlás idején azonban a lakosság annyit szenvedett, hogy a falu végül elnéptelenedett. De a „romok” helyén újjáéledt, és evangélikussá vált a település: a még ott élő néhány magyar család mellé felvidéki lutheránus családokat telepítettek be. Igaz, nem sokáig tarthatott az „építkezés”, mert 1718-ban Althan váci püspök megfosztotta templomától, lelkészétől és tanítójától a gyülekezetet. A csaknem hét évtizedig pásztor nélkül maradt nyáj mégis megtartotta hitét, és 1786-ban – Bilszky János lelkész szolgálati idejében – felépítette mai templomát.

A falumisszió idei rendezvényének a községi park adott helyet. Noha „helyi alkalomra” szólt a meghívás, a környék településeiről, sőt még Balassagyarmatról, Vácról, Érsekvadkertről is szép számban érkeztek a hívek a nemzeti ünnepünket megelőző két napra.

A rendezvényt Szőkéné Bakay Beatrix helyi lelkész nyitotta meg. Jól érzi a lelkésznő, hogy a keresztény misszió ezen formájáé a jövő. (Alátámasztja ezt e sorok írójának tapasztalata is, aki 1993-ban szervezte az első Nógrád megyei szabadtéri evangélizációt, és hét éven át sok ezer embert „mozgatott meg” a megye területén.) Regionális missziók nélkül csak „kirakatok” lesznek az egy-kétezer fős országos találkozók.

Szombaton Füke Szabolcs galgagutai lelkész tartott áhítatot Mt 11,20–23 alapján. Az igei alkalmat az ifjúsági énekek szerzőjeként is elhíresült Lázár Attila zenei szolgálata vezette be és a Só zenekar koncertje zárta. Késő estébe nyúló szalonnasütés, zenélés, hitéleti beszélgetések rekesztették be az első napot.

Vasárnap az úrvacsorai istentiszteletet Szőkéné Bakay Beatrix a kijelölt textus, 1Kor 15,1–10 alapján tartotta. AgárdiAndrás evangélikus polgármesterrel egyeztetve az új kenyér megáldása is az istentisztelet keretében történt. A lelkésznő egyebek mellett hangsúlyozta: életünket eszmélődésünk kezdetétől az elmúlás fájdalma árnyékolja be, de a Feltámadott bűnbocsátó kegyelme az örök élet reménységével ajándékozott meg bennünket.

A gyülekezet történetét tekintve megszámlálhatatlanul sokszor dicsérték a résztvevők az ősagárdi vendéglátás páratlanságát. Az ebédről most is a „bográcsoló” ősagárdi asszonyok gondoskodtak. Egyébként a rendezvény egész ideje alatt bábozás, kézműves- és játékos foglalkozások kötötték le a gyermekeket Dinnyés Magdolna vezetésével.

A Jesus Buff nevű együttes révén az új generáció zenéje is megszólalt délután. Ami a koncert hangerejét illeti, a zenekar nyilvánvalóan a „halláskárosodott” időseknek is szolgálni szeretett volna…

A misszió mottójának egyik klasszikus textusáról – Ez 34,20–31 alapján – a korábban itt szolgált Kalácska Béla nyugalmazott lelkész-esperes beszélt. Bevezetésként köszöntötte volt gyülekezeteinek (Ősagárd, Felsőpetény, Balassagyarmat) megjelent tagjait, majd – utalva egyik neves elődjének, id. Harmati Bélának az igehirdetési módszerére – öt pontban foglalta össze mondandóját. A többi között kitért arra a mintegy fél évszázadra, amelyet megtérése óta a Krisztustól kapott pásztori szolgálatban élt meg. (A falumisszión részt vett lelkészek között volt, aki hitre jutásának ötvenedik, másvalaki ősagárdi szolgálata kezdetének harmincötödik évfordulójára emlékezett, megint más pedig a negyvenedik születésnapját ünnepelte…)

Győri János Sámuel pesterzsébeti lelkész az Ősök (vagyis az ősagárdi ökumenikus könnyűzenei) fesztivál húszéves jubileumára emlékezett, majd nosztalgiakoncertet adott többek között testvérének, Pálnak, gyermekeinek, Eszternek és Benjaminnak, valamint Tóth András tiszteletbeli felügyelőnek a bevonásával. Az elmúlt két évtizedet a lelkész sziporkázó szellemességgel az énekek születésének felidézésével és előadásával elevenítette föl – mindvégig a számára kijelölt igei keretben (Ézs 61,4–9) maradva – a gyülekezet tetszésnyilvánítása közepette. Győri János Sámuel olyan lelkész, aki sosem akart egyházi hierarchiánk csúcsára kerülni, de sokirányú missziói szolgálata révén egyházunk határait is túlszárnyaló, szép eredményeket ért el.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) 1986-ban a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió keretében könnyűzenei pályázatot hirdetett; ezen a Hermons együttes Megjártam a széles utat című énekével díjat nyert. A pályázaton részt vevő zenekarokat 1987 augusztusában meghívták két napra Ősagárdra. Vasárnap szabadtéri modern liturgiás istentiszteletet tartottak, majd éjszakába nyúló muzsikálással zárult az alkalom. Ettől kezdve évente egyre több együttes érkezett a településre. (Az Ősök fesztivál több mint másfél évtizede Jubál néven él tovább; az ökumenikus keresztény könnyűzenei fesztivált immár évről évre a gödöllői művelődési központban rendezik meg.)

Énekek, bizonyságtételek és testvéri beszélgetések vasárnap is késő estig tartották együtt – felekezetre való tekintet nélkül – a ősagárdi falumissziós napok résztvevőit.

K. B.

Regionális hozzárendelés: ?sagárdi Evangélikus Egyházközség