evél&levél
Hozzászólás az augusztus 12-i lapszámhoz (I.)
Bizonyára igazuk van azoknak, akik attól féltik evangélikus hetilapunkat, hogy politikai csatározásokba bonyolódik, egyik vagy másik oldal mellett foglal állást, és így bármelyik irányba befolyásolja az olvasókat. Mindez valóban méltatlan lenne az egyházi laphoz, amelynek elsőrendű feladata az evangéliumi üzenet vigasztaló, bátorító megszólaltatása, a tanítás, lelki építkezés elősegítése. De a Krisztusból kiinduló gondolkodás által iránymutatást is kell adnia!
Egyre kaotikusabb világunk egyre bonyolultabb problémákat vet fel, amelyek a fennmaradás vagy lassú pusztulás alternatíváját is felvillantják. Ebben az összefüggésben túlhaladottá válnak 20. századi ideológiák. Az embert sokkal inkább az érdekli és foglalkoztatja, hogy lesz-e kenyerünk, lesz-e vizünk, lesz-e levegőnk, lesz-e termőföld, erdő, mező állatokkal, madarakkal, virágokkal, méhekkel és így tovább. Meg hogy lesznek-e orvosok, pedagógusok – és gyermekek. Leküzdhetők-e az egyre gyakoribbá váló betegségek, fertőzések? Ki véd meg minket? Megmarad-e a kultúránk? Marad-e talpalatnyi el nem adott terület ebben az országban, vagy idegen, holdbeli táj lesz Magyarország, üzlet- és banknegyedekkel – vidék nélkül?!
Akit ezek a kérdések nem aggasztanak, akinek nem szorul össze a szíve és a gyomra egy-egy tragikus döntés láttán (orvoselbocsátások és így tovább), és csak hűvösen szemlélődik, az hogyan érti meg a názáreti Jézust? Jézust, aki nem vonult ki a világból (mint például az esszénusok), de behatolt a sűrűjébe. Aki érzékelte népe, kora társadalmának minden problémáját, és meg is szólalt (tehát politizált!), együtt szenvedett a gyengékkel, betegekkel, elnyomottakkal (lásd Mt 9,36–38; Mt 11,28; Mt 23…). Persze nem társadalmi reformátorként, de feltárta a titkot: mindez mélyen összefügg Isten országának a kérdésével!
Most nagy a baj. Nagy a kockázat, mert a gőgös ember kezében az élet jövőtlen! A világ nem egy racionális számtanfeladat, ahol csak szorozni, osztani, levonni, összevonni, kivonni, felvonni, bevonni kell, és kijön az eredmény. Földünk Istené, aki művelését az emberre bízta.
A világ minden kis részletéig lélekkel teli, lelki valóság is. Csak lélekkel lehet mindenhez közeledni (lásd Róm 8), egyébként torzó lesz minden. Lehet, hogy a 21. század nagy felismerése ez lesz a sok kutatási eredmény mellett, s ez fog majd térdre kényszeríteni mindnyájunkat.
Legyenek üdvözölve azok, akik ezt időben felismerve akarnak segíteni!
Kinczler Irén (Budapest)