evél&levél

Tisztelt Szerkesztőség! Isten kegyelmét, az Úr Jézus bűnbocsátó szeretetét elfogadó, hetvenkilenc éves, falun élő evangélikus istenhívő vagyok. Már nyolcévesen is olvastam a Harangszó című kétlapos újságunkat, és azóta is, a mai napig előfizetője vagyok az Evangélikus Életnek. Már januárban be is fizetem egész évre az árát, hogy biztosítva legyek, mert nagyon szeretem, alig várom a csütörtöki napot, hogy olvashassam! És nem kell félni tőle, és igenis olvasni és tájékozódni kell! Én nem félek, és senkinek sem kellene félnie kézbe venni.

Az augusztus 12-i számban volt egy levél, ami engemet megbotránkoztatott! Jáky Csilla levelével nem értek egyet. Azonban Frenkl Róbert idézett írásával egyet tudok érteni, ha nem is mindenben. Igenis kell az istenhívőknek is a tisztánlátás, hogy el tudjunk igazodni ebben a sok gonoszsággal és hazugsággal teli világban. És szeretném e levélben megköszönni Frenkl Róbert testvéremnek az igaz tájékoztatást, mert a világi lapokból csak a hamis dolgokat halljuk, nem írják meg az igazat.

Péld 14,34-ben a Károli-fordításban ezt olvassuk: „Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.” A bűn – nem magánügy. Közügyekről, az embertárs nyugalmát veszélyeztető, a közrendet fenyegető bűnökről beszél Pál apostol, a hazugságról és a tolvajlásról. Sajnos egyik sem ment ki a divatból, megtalálható a keresztények háza táján is.

Söpörhetünk hát a magunk portája előtt! Erre késztet szigorú törvényeivel az Úristen, de ezt akarja elérni nálunk szeretetével Jézus is. Az, aki eljött a földre megkeresni és megváltani a bűnösöket, köztük a hazugokat, a tolvajokat. Ma sem a bűnösökre haragszik, csak a bűneinkre. Ezzel a mentő szeretettel vonz ma is, késztet követésére. S míg követjük, egyre súlyosabbnak látjuk letagadott, elbagatellizált bűneinket. Egyre jobban érezzük: rá vagyunk utalva és szorulva.

Drága kincs birtokában vagyunk tehát, igyekezzünk ezt végérvényesen – hittel – megragadni! Ezt az igyekezetet, ennek döntő, első lépését nevezi az Újtestamentum megtérésnek. Jézus telerakta igazságával szívünk raktárát, rakjuk tele kincseivel a „kirakatot” – életünk hétköznapjait is!

Amit Jézus tőlünk vár, az a bűn levetkezése és az új ember felöltözése. Ez életünk végéig tartó, naponkénti feladat, de aki ennek a feladatnak nekilát, az megtapasztalja, hogy minden mozdulatát segíti a mi Urunk.

És kérem szépen a tisztelt szerkesztőséget, hogy a megírt levelemet teljes terjedelmében legyenek szívesek betenni az Evangélikus Élet című újságunkba. Előre is megköszönöm.

„Mindazonáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja.” (2Tim 2,19; Károli-fordítás)

Szeretettel egy hetvenkilenc éves özvegy:

Kurucz Jánosné (Mogyoród)