Evangélikusok

A tanévkezdésre egyházunk egész népe értékes ajándékot kapott az Északi Egyházkerület lelkészi munkaközösségétől: egy közel háromszáz oldalas gyülekezeti munkaprogramot Növekedés címmel. A Luther Kiadó gondozásában megjelent, igényes kötetben szinte minden gyülekezeti csoport számára találunk átgondolt tematikájú, részletesen kidolgozott sorozatokat: gyermek-, ifjúsági és felnőtt-bibliaóra, bibliaiskola, szeretetvendégség, ifjúsági tábor…

Hálásak vagyunk ezért a legjobbkor érkezett „mentőcsónakért”, amelybe most számos „süllyedő” lelkész testvérem – munkatársaival és gyülekezeteivel együtt – beszállhat. Lehet, hogy a kép kissé drasztikus az elmerülni látszó kollégákról és közösségekről, de attól tartok, hogy jó pár gyülekezetünkben ismeretlen az évenkénti munkatervkészítés, a tudatos gyülekezetépítés lehetősége és felelőssége. Pedig feltételezem, egyikünk se íratná szívesen gyermekét olyan óvodába, iskolába, melyről kiderül, hogy minden koncepció és tanterv nélküli „gyermekmegőrző” csupán. Vagy aligha szállnánk fel olyan repülőgépre, melynek pilótája térkép és útvonalterv nélkül csak úgy elindulna valamerre. A „Gyere velem, én se megyek sehová!” felelőtlen cinizmusa megengedhetetlen gyülekezeteink vezetésében. Tisztában vagyok azzal, hogy az egyház nem termelőüzem, nem oktatási intézmény, de mégsem működhetünk csupán „losung” igékre hivatkozva, ahogyan ezt némelyek egy kegyes frázissal elintézik.

Reménységünk, hogy a 2007/2008-as tanévre kiadott munkaprogrammal új korszak kezdődik gyülekezeteink életében. A jövőben hároméves vetésforgóban állít majd össze az éppen soros egyházkerület olyan átfogó munkaprogramot, amely minden gyülekezet számára használható anyagot kínál egy egész esztendőre.

Könnyen belátható, hogy ezzel rengeteg időt és energiát lehet megtakarítani, hiszen nem kell minden lelkésznek, minden gyülekezetnek külön munkatervet készítenie. Emellett – remélhetőleg – egyházunk közösségi tudata, az összetartozás, az együttes gondolkodás és munkálkodás is erősödhet általa.

Erre a csapatszellemre – vagy amint nemrégiben országos felügyelőnk fogalmazott: „összezárásra” – égető szükségünk van. Sajnos még mindig sok a magányos „harcos”, a nagy „szólista” lelkészi karunkban. Viszont kevés az összjátékra kész és képes csapatjátékos. Pedig Jézus kettesével, illetve kisebb-nagyobb (tizenkét, illetve hetvenfős) csapatokban küldte ki tanítványait a szolgálatra.

Az idei ősz délen igen gazdag lelkésziktatásokban. Íme, a szeptemberi „szüret”: Soltvadkert, Dombóvár–Kaposszekcső–Csikóstőttős, Pécs, Budapest-Kőbánya. Egy lelkészváltás, -iktatás mindig ünnep a gyülekezetek életében, ezenfelül komoly lehetőség az úgynevezett hivatásgondozásra, melynek hiányától sokan és sokat szenvedünk egyházunkban.

Egy-egy lelkésziktatás a jó hangulatú ünneplésen túl alkalmat adhat az új lelkésznek éppúgy, mint a lelkész kollégáknak a komoly önvizsgálatra: hogyan is állok a küldetésemmel? Érzem-e a súlyát az iktatási liturgia mondatainak, amelyekre az ünnepi feszültség miatt talán nehéz odafigyelni? Így az új munkaév kezdetén hadd idézzem, hadd ajánljam minden kedves szolgatársamnak csendes, elmélyült meditációra Agendánk szép és mély szövegrészleteit: „Áraszd ki rá Szentlelkedet, hogy lelkészi szolgálatában téged kövessen, mindenkor igazat szóljon szeretetben… Gondjaidra bízom a gyülekezetet, hogy pásztorold az Úr Jézus Krisztus népét, ne kényszeredetten, hanem örömest, ne haszonlesésből, hanem odaadóan, ne uralkodjál a reád bízottakon, hanem légy a gyülekezet példaképe…”

Lelkigondozói szempontból különösen kényes a helyzet ott, ahol hosszú ideig szolgált kolléga adja tovább a pásztorbotot. Itt fokozott tapintat, empátia és bölcsesség kívántatik mindkét oldalról. Ahogyan erről a Stáció című vallási magazinban olvashattunk: szükséges az egyházban, egyházunkban is kialakítani a „visszavonulás kultúráját”…

Nem kevésbé izgalmas, amikor két lelkésznek kell egymás mellett szolgálnia. A kettős iga, a tandem néha igencsak csikorogva működik. De néhány pozitív példa igazolja, hogy lelkészeink nemcsak szólóéneklésben, hanem duettben is jók.

A lelkésziktatás a gyülekezeteket is komoly kérdésekkel, elvárásokkal és vállalásokkal szembesíti. Nem elég csupán a parókiát lakhatóvá tenni és az ünnepi vendéglátást megszervezni. Adja Isten, hogy a beiktató esperes szava szíven találja a gyülekezet népét is: „A gyülekezet gondjaiba és szeretetébe ajánlom N. N. lelkészt, a mi testvérünket az Úrban: tiszteljétek és becsüljétek őt az egyház Urától rendelt elöljárótokként, hallgassatok szavára az Úrért…”

Beindult a tanév, munkatervet kaptunk a Növekedés reménységével, több helyütt új lelkész lépett szolgálatba. Tehetünk-e most végül többet, fontosabbat, mint hogy együtt imádkozzuk az ősi confirmát: „Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk, és ne hagyd el népedet, kezeid alkotását! Erősítsd meg, Jézusunk, amit cselekedtél értünk, és tartsd meg, akiket megváltottál véred árán! Erősítsd meg, Szentlélek Isten, amit cselekedtél értünk, és egyesítsd híveidet békességben!”

Gáncs Péter püspök, Déli Egyházkerület