Keresztény szemmel

Szeptember 13-án – a gyakorlatban 12-én napszálltakor – kezdődött, és október 12-ig tart a muzulmánok böjti hónapja, a ramadán. A mohamedán év tizenkét holdhónapból áll, amelyek 29, illetve 30 naposak; a ramadán ezek közül a kilencedik, amely a Gergely-naptár szerint minden évben tizenegy nappal korábban kezdődik.

Az iszlám öt oszlopa a hitvallás, az ima, a böjt, a zarándoklat és az alamizsna a szegények számára. A testet és lelket erősítő harmincnapos böjt a ramadán hónapra esik, mert a hagyomány szerint 610-ben e hónap 27. napján adta Allah a Koránt az égből Mohamed prófétának, aki a Híra hegyére vonult vissza elmélkedni és böjtölni. Az iszlám hit szerint ramadán idején a pokol kapui zárva, a démonok leláncolva vannak, így e hónap a sanyarú nélkülözések ellenére a béke és a szellemi megtisztulás időszaka.

A hívőknek ilyenkor napkeltétől napnyugtáig tartózkodniuk kell az evéstől, ivástól, dohányzástól, fürdéstől, a zenehallgatástól, a házasélettől és a test egyéb örömeitől, kerülniük kell a dühöt, az erőszakot, az irigységet, a vágyat, a pletykát – egyszóval jobban kell figyelniük egymásra. (Felmentést csak a tizennégy éven aluli gyermekek, az utazók, a terhes és szoptatós anyák, a csatában harcolók és a betegek kapnak.)

Mivel a böjt a nap járásától függ, kevésbé szerencsés országokban akár hajnali három órától este kilencig is érvényesek lehetnek a tilalmak. A böjti előírások azonban hagynak kibúvókat, például az önéheztetés szegény emberek étkeztetésével megváltható.

A böjt elsődleges célja, hogy a muszlimok az elmélkedésnek, az imának szenteljék magukat, alávessék magukat Allah akaratának, s növekedjék türelmük, akaraterejük, amellyel legyőzik a testi vágyakat. A mindenkire – rangra, anyagi helyzetre való tekintet nélkül – érvényes szabály egyben a vallási közösség tagjainak egyenlőségét is hivatott kiemelni. A ramadán azonban nemcsak az ájtatosság és az önmegtartóztatás ideje, hanem a hit nevében folytatott harcé is. Ramadán hónapban zajlott le ugyanis az iszlám arábiai térhódításának két döntő csatája – a badri csata (Mohamed próféta első katonai győzelme 624-ben) és Mekka meghódítása.

A böjt kezdetét hagyományosan úgy határozzák meg, hogy az előző, sabán hónap végén nagy hitű, megbízható embereket küldenek ki, akik hiteles tanúk előtt igazolják, hogy a Holdat látni lehet. (Ugyanezt az eljárást követik a hónap végén is.) Egy-egy felhős éjszaka vagy éles szemű muzulmán így akár napokkal is meghosszabbíthatja vagy megrövidítheti a böjtöt.

Ramadán idején mindenki igyekszik napkelte előtt felkelni és enni – ezt hívják szuhurnak. Az élet az éjszakai órákban élénkül meg: a nap leszálltakor kezdetét veszi az iftár, a lakoma, a szent helyeket kivilágítják, a boltok kinyitnak. A hónap 26. és 27. napja közti éjszakára esik a sors vagy elrendelés éjszakája, a Lailat al-Qadr, amelyen a próféta először kapta meg Gábriel arkangyalon keresztül a kinyilatkoztatást. Ez a muszlimok számára az év legnagyszerűbb éjszakája, amelyet az imádkozásnak kell szentelniük.

A böjt befejeződésekor háromnapos nagy ünnepet csapnak: ezzel, vagyis a kis bajrámmal tér vissza az élet a rendes kerékvágásba. Az emberek megajándékozzák egymást, sok helyen foglyokat engednek szabadon.

A meleg égöv alatt élőket megterheli a normálistól eltérő életvitel, ráadásul a hosszas böjtölés után hirtelen és mohón elfogyasztott étel és ital tovább gyengíti az amúgy is leromlott szervezetet. Nem csoda hát, ha ramadán alatt az iszlám országokban gyakorlatilag megáll az élet, ezért az előrelátóbbak elhalasztják ügyeik intézését.

MTI/Vladár Tamás