Élő víz

Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. (2Tim 1,10)

Szentháromság ünnepe után a 16. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az örök élet örömhírét és forrását, Jézust hirdetik. Életünk el van rejtve Krisztusban! „Ahogyan az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.” (Jn 5,21; LK) Ezt bizonyítja Lázár feltámasztása is. Jézus önkijelentése – „Én vagyok a feltámadás és az élet…” – és a benne hívők örök sorsáról való kettős tanítása ma nekünk szól: „…aki hisz énbennem, ha meghal is, él (…először feltámadnak a Krisztusban elhunytak…); és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha (…azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.). Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25–26; zárójelben: 1Thessz 4,16–17) Márta felelete segítség lehet személyes válaszunk megfogalmazásához. „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt…” Mert Isten „szabadított meg minket, és ő hívott el (…) saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim 1,8.9). Íme a páli megigazulástan lényege: a szuverén Úr döntése a mi elmúlhatatlan életünk! Ezért a Krisztusban hívők szent életének nincs vége, mert „az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm 6,23). De ki az örök élet? Jézus Krisztus „az igaz Isten és az örök élet” (1Jn 5,20)! Őérette Pál a vértanúságot is vállalja: „Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” (ApCsel 21,13) Urunk halottfeltámasztásai a mi hitünket erősítik: „Ne félj, csak higgy!” Jairus tizenkét éves leányát kézen fogta, s így szólt: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!” (Mk 5,36.41) Luther írja: „Krisztus feltámadása magába foglalja a mi feltámadásunkat is. Isten, aki a Krisztust felébresztette (!) halottaiból, megeleveníti majd a mi halandó testünket is.” – „És nekem, minden Krisztusban hívővel együtt, örök életet ád. Ez így igaz!” (Kis káté) El tudjuk-e mondani örömmel, a saját hitvallásunkként Pál fogságból írt vallomását? „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1,21) Jézus nevére előbb-utóbb minden térd meghajol. A názáreti Jézus elfogói visszatántorodtak, és a földre estek, „amikor azt mondta nekik: »Én vagyok«” (Jn 18,6). Névünnepén Mihály arkangyal viaskodásának a következményére utal Jézus Urunk: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” (Lk 10,18) A mennyben „Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal”, de nem tudott felülkerekedni, és levettetett a földre (lásd: Jel 12,7–9). Az igazi öröm forrása az örök élet, ezért „annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben” (Lk 10,20)! A mennyben, ahol a „Választottakkal boldogan / S az angyalokkal nagy vígan / Éneklek ottan éneket, / S örökre látom színedet”, én Uram és én Istenem! Ámen. (EÉ 503,7)

Garai András