Egyházunk egy-két hete

A ménfőcsanaki gyülekezet embert és hitet próbáló időszakban, az 1956-os forradalom leverését követő esztendőben – dacolva a megfélemlítéssel, a hivatalos egyházvezetés gáncsoskodása ellenére – kezdte el építeni templomát. Az alapkőletételre hálaadó istentisztelettel emlékeztek a hálás utódok szeptember 22-én, szombaton Ménfőcsanakon. Az alkalomra eljöttek Laborczi Zoltán templomépítő lelkésznek, valamint a felépült templomnak oltárképet ajándékozó D. Kapi Béla püspöknek a családtagjai is.

A templomépítés gondolata már 1941-ben megfogalmazódott a gyülekezet tagjaiban; akkor, amikor egy bátor döntéssel egyetlen éjszaka alatt sikerült a gyülekezetnek templomépítésre is alkalmas telket vásárolnia. Ám a tényleges építkezés csak később kezdődhetett, miután Laborczi Zoltán

lelkész a nagybaráti anyagyülekezetbe került. Az első kapavágással Túróczy Zoltán püspök indította el a munkálatokat 1957. március 17-én. A templom három évvel később készült el, felszentelése 1960. június 12-én volt.

Az alapkőletétel és a templom megépítésének a dátuma közé esett Kapi Béla halála. A püspök úgy rendelkezett, hogy a körmendi gyülekezettől ajándékba kapott oltárképet, amely irodája falát díszítette, halála után az a gyülekezet kapja, amelyik először épít templomot. Így kapta Kapi püspök ajándékát a ménfőcsanaki gyülekezet. Az oltárkép ma is a templom egyik ékessége.

Az alapkőletételre emlékező istentiszteleten – amelyen Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese és Percze Sándor helyi lelkész végezte a liturgiai szolgálatot – Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét Ef 2,20–22 alapján. „Az anyaszentegyház fundamentumát, Krisztust hirdetem. Azt a fundamentumot, amely soha fel nem cserélhető, bármilyen nagy is erre a kísértés…”

„Ő hív el embereket az egyház építésére, ő az igazi sarokkő, akiben együtt épülhetünk az Isten hajlékává a Lélek által. Krisztus az örök fundamentum” – hangsúlyozta igehirdetésében Ittzés János.

Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen többek között köszöntést mondott vitéz Kapi Béla és Laborczi Zoltánné is. A templomépítő lelkész özvegye meghatott szavakkal szólt az egybegyűltek előtt arról, milyen felemelő érzés számára, hogy a gyülekezet megbecsülte férje munkáját, akit nem önös érdek vezetett a templomépítés során, hanem kizárólag evangélikus egyházának szeretete.

A közgyűlésen Percze Sándor tiszteletbeli presbiteri címet, illetve okleveleket adott azoknak az idős gyülekezeti tagoknak, akik hosszú évtizedeken át hűségesen szolgálták a ménfőigehirdetésében Ittzés János. Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen többek között köszöntést mondott vitéz Kapi Béla és Laborczi Zoltánné is. A templomépítő lelkész özvegye meghatott szavakkal szólt az egybegyűltek előtt arról, milyen felemelő érzés számára, hogy a gyülekezet megbecsülte férje munkáját, akit nem önös érdek vezetett a templomépítés során, hanem kizárólag evangélikus egyházának szeretete. A közgyűlésen Percze Sándor tiszteletbeli presbiteri címet, illetve okleveleket adott azoknak az idős gyülekezeti tagoknak, akik hosszú évtizedeken át hűségesen szolgálták a ménfőcsanaki közösséget.

K. M.