Amikor e sorokat írom, még előtte vagyunk a nagy eseménynek, de amikor kedves olvasóink kezébe jut hetilapunk, már javában folyik, sőt – ha valahova késve érkezik meg az újság – lehet, hogy már véget is ér a születésnapi találkozó. Ezekben a napokban, szeptember 27. és 30. között a bajor és a magyar evangélikus egyház együttesen mintegy kétszáz főnyi delegációja találkozik a Balaton déli partján – Földváron és Szárszón –, hogy megünnepelje a testvéregyházi kapcsolatok tizenötödik évfordulóját. Az egyházvezetők mellett jelen vannak a testvérgyülekezeteket, a munkaágakat és az intézményeket képviselő testvéreink is, akik eddig is rendszeres építői voltak egyre kiszélesedő kapcsolatunknak.

Fontos esemény ez a találkozó. Nemcsak azért, mert az emlékezetes schrobenhauseni tizedik születésnap után most a mi feladatunk, hogy vendéglátóként méltó keretet biztosítsunk ennek az ünnepnek, hanem azért is, mert hangsúlyosan kifejezésre akarjuk juttatni, hogy egész egyházunk – nem pedig csak az egyházunkat az ünnepségen képviselők – ügyéről van szó.

Testvéregyházi kapcsolatunk tizenöt éves története egyszerre mutatja a folyamatosság és a megújulás vonásait. Az egyházvezetés szintjén rendszeres éves konzultációk mellett egyre többször kerül sor a szolgálati ágak, az intézmények képviselőinek és a testvérgyülekezeteknek a közvetlen találkozásaira. Az a reménységünk, hogy a kezdettől fogva kétirányú utcának szánt kapcsolat valóban így lesz egyre elmélyültebb és tág ölelésű: az ajándékozás és elfogadás kettős mozdulata kölcsönösen gazdagít mindnyájunkat.

Tudom, szépen, talán túl szépen is hangzanak ezek a szavak. Hiszen nem tagadható, hogy hosszú időn keresztül inkább nagyon is egyirányúnak tűnt a forgalom ebben az utcában. Mert bár sosem volt elhanyagolható a személyes kapcsolatok, a kölcsönös látogatások és a testvéri találkozások mindkét felet gazdagító dimenziója, és azt is tudjuk, hogy az egymásért mondott imádság, az egymás örömeiben és aggodalmaiban osztozó közösség fejezi ki valójában a testvéri kapcsolatok igazi lényegét, de arról sem feledkezhetünk el, hogy egyházunk számára létfontosságú volt a bajor testvéregyház nagyvonalú támogató segítsége.

Aligha tudjuk számba venni, hogy mi mindent kaptunk tőlük. De legalább annyit azért ezen az évfordulón is illik elmondanunk, hogy lelkészeink szolgálati gépkocsiját, révfülöpi és szárszói intézményeinket is tőlük kaptuk ajándékba. És akkor még nem említettük az óvodáinknak, iskoláinknak és szeretetházainknak juttatott adományokat, a különféle programokat és a soproni német nyelvű lelkészi szolgálatot támogató segítségüket. Még mi minden juthatott el ezenfelül is a testvér-gyülekezeti kapcsolatok csatornáin keresztül a segítő szeretet ajándékaként gyülekezeteinkhez! Adja Isten, hogy ez a támogató szeretet soha ne tegye kényelmessé az elfogadókat, de mindig erősítse őket a gyülekezetükért, egész egyházunkért hordozott felelősségükben, áldozatkészségükben!

Mindezek ismeretében mindig mélyen elgondolkodtat, amikor bajor testvéreink a kölcsönös ajándékozás és elfogadás kettős áldását említik. Persze tudom, hogy ők ilyenkor főként azokra a tapasztalatokra gondolnak, amelyeket elsősorban egyházunk intézményeiben pedagógusaink és a szeretetszolgálatban dolgozó testvéreink között szerezhettek. Az ő hűségük arról tanúskodik, hogy a kevésbé jó, sőt időnként szűkös körülmények között is lehet egyházhoz méltó, jó munkát végezni. És számukra ez a tanúságtétel fontos, segítő és gazdagító. Mostanában többször hallunk arról, hogy bajor testvéreinknek is takarékossági szabályokat kellett bevezetniük, és az eddig megtapasztalt, bőkezű támogatásokra tovább nem lesz módjuk, így most jött el az ideje annak, hogy meglássuk, valóban igaz: ennek az utcának kétirányúnak kell lennie. És eljön a mi időnk: a körülmények hatalmától nem függő Isten iránti bizalom erejével mi is szolgálhatunk, és adhatjuk azt, amink van (ha van!): az egyházszeretet és a hűséges szolgálat jó és segítő példáját.

A következő lapszámban – és talán még utána is – minden bizonnyal bőven olvashatunk majd híreket, tudósításokat a születésnapi találkozó eseményeiről. Ezzel a rövid írással kérem minden testvéremet, gyülekezeteinket, hogy hordozzuk imádságunkban a testvéri találkozó ünnepi alkalmát és egyházaink életét! Hadd legyen ez a születésnapi találkozó a hálás visszatekintés alkalma és egyúttal testvéri kapcsolataink további évtizedekre szóló megalapozása! Kísérje Isten gazdag áldása az ünnepi találkozást és egyházaink életét!

Ittzés János