Kultúrkörök

Az Alföld jellegzetes, laikusok által is könnyen felismerhető tájképi elemei a mesterségesen emelt dombok, az úgynevezett kunhalmok. A mai Magyarország területén élt egykori és jelenlegi népcsoportok szakrális világába is bepillantást engedő, általában öt-tíz méter magas, kúp vagy félgömb alakú halmokról Illyés Gyula így ír: „…ti vagytok a mi – katedrálisaink!”; „…óh ti, piramisaink!”

A szakmai szempontból talán helytelen, de azóta széles körben elterjedt megnevezést Horváth István használta először a 19. század elején, a mesterséges kiemelkedéseket kizárólag az itt megtelepedő kunoknak tulajdonítva. Az azóta végzett vizsgálatok a kunhalmokat négy csoportba sorolják.

A viszonylag nagy kiterjedésű, szabálytalan halmok a lakódombok (úgynevezett Tell-halmok) voltak, melyek a neolitikum, a réz- és elsősorban a bronzkor embere számára szolgáltak élettérként. A geometriailag legpontosabb kiemelkedések a halomsírok (kurgánok), melyeket a rézkortól kezdve a népvándorlás, majd a honfoglalás korán át az Árpád-korig emeltek, több esetben ténylegesen előkelő kunok síremlékeként. A viszonylag alacsony dombok az őrhalmok, melyek láncszerű hálózatot alkottak információtovábbítás céljaira. A határhalmok általában településeket és közigazgatási egységeket választottak el egymástól; a magyar címer hármas halma is ezekre utaló ábrázolás.

A valaha létezett összesen mintegy negyvenezer kunhalom nagy része mára elpusztult, e különleges dombok mégis több szempontból is érdekesek a 21. század embere számára. Például a gyakran a környezettől radikálisan eltérő, értékes állat- és növénypopulációjuk miatt, nem beszélve a feltáratlan régészeti emlékek soráról – a halmok 95%-ában eddig még nem végeztek ásatásokat… Az egyes kiemelkedésekhez kötődő történetek és legendák, valamint az érdekes helynevek kultúrtörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségűek. De fontos a kunhalmok turisztikai vonzereje és az ezzel kapcsolatos beruházási lehetőség is, bár mindez napjainkban még teljesen kihasználatlan.

Rezsabek Nándor