Lapunk jelen számában két „püspökpublicisztika” is köszönti a bajor–magyar testvéregyházi kapcsolatok tizenötödik születésnapjának szeptember 27. és 30. között esedékes magyarországi megünneplését. Miként az Égtájoló rovatban Ittzés János elnök-püspöktől megtudhatjuk, „a bajor és a magyar evangélikus egyház együttesen mintegy kétszáz főnyi delegációja találkozik a Balaton déli partján – Földváron és Szárszón”, dr. Nagy Gyula fentebb olvasható írásából viszont – egyebek mellett – az is kiderül, hogy ő maga „aligha” lesz tagja a százfős magyar delegációnak. A főszerkesztő meg azon morfondírozik, hogy vajon a bajor–magyar testvérkapcsolatok kezdetét saját egyházvezetői időszakára datáló nyugalmazott püspök kapott-e meghívót a születésnapi ünnepségsorozatra.

Ittzés János püspök ekképp zárja idézett írását: „A következő lapszámban – és talán még utána is – minden bizonnyal bőven olvashatunk majd híreket, tudósításokat a születésnapi találkozó eseményeiről.” Minden bizonnyal. A magunk részéről mindenesetre kíváncsian várjuk, hogy végül is kik fogják megírni a híreket, a tudósításokat, kik fogják elfogulatlanul, műfajilag is sokszínűen dokumentálni a négy napot… Ahhoz ugyanis, hogy az Evangélikus Élet méltó módon számolhasson be erről a jelentős eseményről – szerintünk – célszerű lett volna szerkesztőségünket is idejekorán tájékoztatni róla…

Félreértés ne essék: nem az a gond, hogy sem a Luther Kiadó, sem a szerkesztőség egyetlen munkatársa nem kapott meghívót a „parti születésnapra”. A gond sokkal inkább az, hogy egyházunkban még mindig nem tudatosult: a közegyházi munka – akár sikeres, akár nem – egyházunk népének egészére tartozik! A tájékoztatás ugyan a sajtó munkatársainak feladata, de – tisztelettel kérdezzük – hol van az az egyházon kívüli szervezet, amely megengedné magának azt a luxust, hogy a számára fontos projektek esetében elmulassza előzetesen tájékoztatni a „hozzá közel álló” médiumokat?

Az Evangélikus Élet olvasói az elmúlt hat-hét esztendőben egyetlen – ismétlem: egyetlen – jelentős közegyházi eseményről sem maradtak le. Ugyanakkor számtalan fórumon jeleztük már: veszélyes és testvérietlen dolog kizárólag a szerkesztőség munkatársainak tájékozódási képességére hagyatkozni. Nos, a dolog most úgy áll, hogy három nappal a találkozó előtt egyházunk egyetlen hetilapjának munkatársai is csak annyit tudnak a bajor–magyar találkozóról, amennyit az Evangélikus Élet, illetőleg az Evangélikus Hírlevél olvasói.

Remélve, hogy ezúttal talán nem marad pusztába kiáltó szó a szerkesztői megjegyzés, végezetül szeretnénk azért megnyugtatni olvasóinkat: minden bizonnyal valóban olvashatók lesznek hetilapunk hasábjain méltó beszámolók a bajor–magyar találkozóról.

Minden irónia nélkül írjuk, hogy evangélikus egyházunknak ez idő tájt van egy egészen kivételes adottsága: hogy tudniillik jelenlegi vezetői egytől egyig kiváló tollforgatók. És ha most püspökeinkre vagy országos felügyelőnkre gondolunk, abban is biztosak lehetünk, hogy nem fogják cserbenhagyni a nyájas olvasót. (Feltéve, hogy őket nem mulasztották el meghívni a születésnapra.)

T. Pintér Károly