Az a győzelem, ami legyőzte a világot, a mi hitünk. (1Jn5,4)

Szentháromság ünnepe után a 17. héten az Útmutató reggeli és heti igéi többtémájú üzenetet hordoznak. Az Úr napján a hit győzelmét és a keresztény egység közös alapját hirdetik, a Mihály arkangyal névünnepét követő „hétköznapi” igék pedig a szent angyalok mindennapi szolgálatairól tudósítanak. Aratási hálaadó ünnepünk „oka” Isten gondviselő szeretete: „Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.” (Zsolt 145,15) Ezért ma is „magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme” (Zsolt 118,1; LK)! – A kánaáni asszony kitartó hite meggyőzte Jézust, akit Urának tartott, magát pedig egy pogány „kiskutyának” – „Úgy van, Uram!” –, de a kegyelem morzsáihoz ragaszkodott. Jézus megkönyörült rajta: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” (Mt 15,27.28) „Ez aztán nagyszerű! Ez az asszony szaván fogja Jézust. Így viselkedj hát a próbatételben. Adj igazat az Úrnak, s bízz mindent reá. Akkor nyertél, és szaván fogtad őt” – tanácsolja Luther. A Jézusba vetett hitről mondja Pál: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Ez a hit a Krisztusról szóló örömhír meghallásából születik, amelynek következménye zsidó és pogány származású hívők esetében is ugyanaz: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10,11.13) Csak Isten igéje képes megteremteni az igazi egységet a keresztények között, mert „egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között: az ember Krisztus Jézus, aki önmagát adta váltságul mindenkiért” (1Tim 2,5–6; LK). Az angyalok Isten küldöttei; bejelentik az ítéletet, s közreműködnek végrehajtásában: „És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak…” (Jel 14,6) Ne botránkoztassuk meg e földön a hívő kisgyermekeket! „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert (…) angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát”, aki nem „akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül” (Mt 18,10.14)! Az angyalok fejedelmének ünnepét követő napok igéi ezt hirdetik: „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” (Zsolt 34,8) Erről tanúskodik Péter – „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből…” (ApCsel 12,11) – és Pál is: „Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: (…) Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón.” (ApCsel 27,23–24) János imádni akarta az őt kísérő angyalt, de az nem engedte meg: „Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok (…), az Istent imádd!” (Jel 22,9) Jézus elfogatásakor nem vette igénybe angyalok segítségét; ezt mondta a „fülvágó” Péternek: „…azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Mt 26,53) Mi azonban kérhetjük Atyánkat: „Szent angyalod legyen velem!” – „Angyalének szárnyal feléd. / Minden kérub és szeráf / Néked mondja dicséretét.” (EÉ 42,2)