Ó, milyen vak homályba futnak kik nélküled indulnak útnak. A kezemet nézem: leszárad; szívem sívó homokkal árad. Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. Én Istenem, hívj vissza engem! Magam maradtam, eltévedtem. Légy bátorságom, bizodalmam; ó, légy úrrá megint Te rajtam!

Keresztury Dezső