Evangélikusok

Az egykori tiszai ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület világi felügyelőjére (főgondnokára), volt miniszterre és házelnökre, Péchy Tamásra emlékeztek műsoros ünnepséggel halálának 110. évfordulóján, szeptember 17-én. A méltó környezetben – a Magyar Kultúra Alapítvány budavári, Szentháromság téri székházában – rendezett megemlékezés szervezője dr. Nagy Károly, Borsod-Abaúj-Zemplén megye budapesti baráti körének elnöke volt, aki Péchy-emlékévet hirdetett meg a jelenlévőknek.

A közvetlen és családias hangulatú estén a résztvevők megtekintették a Péchy szülőhelyén, Kázsmárkon készült videofelvételt, amely a község iskolásainak a Péchy család síremlékénél tartott emlékező főhajtásáról készült. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól huszonöt kilométerre északra fekvő település polgármestere, Bortnyik Béla, Füzesséri József, Szikszó polgármestere, valamint a megyebaráti kör elnöke, dr. Nagy Károly is szólt a világi és az egyházi közéletben egyaránt magas tisztséget betöltő, igaz, magyar, derék evangélikus életútjáról.

Németh Sándor előadóművész és kázsmárki iskolások tolmácsolásában a vendégek megismerkedhettek az egykori felügyelő életútjának állomásaival, továbbá elhangzott Péchy tiszai egyházkerületi felügyelővé választásakor mondott székfoglaló beszéde. 1876. augusztus 9-én Jolsván „egyházi örömünnepet” ültek beiktatásakor, az egyházkerület évi közgyűlésén. Ezen így vallott: „Minden protestáns embernek kötelessége ott megállni, ahova a közbizalom rendeli. Trónt, hazát, vallást egyaránt lehet szolgálni és szeretni.”

De ki is volt péchujfalusi Péchy Tamás?

A szép életutat bejárt politikus, miniszter az akkor Alsókázsmárknak nevezett településen született 1828. december 6-án. Honvéd őrnagyként részt vett az 1848–49-es szabadságharcban. Ennek bukása után az osztrák hadseregbe sorozták be. 1861-ben bekapcsolódott Abaúj vármegye életébe, 1867-től első alispánja lett. 1868-ban balközép programmal lett országgyűlési képviselő. Mint a Szabadelvű Párt tagja, 1875. március 2-tól 1880. április 14-ig közmunka- és közlekedésügyi miniszterként volt tagja a Wenckheim-, illetve a Tisza Kálmán-kormánynak. 1880-tól 1892-ig a képviselőház elnöke volt.

Egyházi pályája is igen magasan ívelt. A hegyaljai egyházmegye bizalma jeléül 1871-ben Tokajban egyházmegyei felügyelővé választották. A tiszai ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület világi felügyelőjeként 1876-tól haláláig szolgálta egyházát. (Czékus István püspök iktatta hivatalába. Az „érdemdús felügyelő” az evangélikus egyház egyetemes zsinatának világi elnöke volt 1891 és 1894 között.)

Az egykori képviselőházi elnök, Szikszó országgyűlési képviselője, az evangélikus egyház főgondnoka, hajdani sárospataki és eperjesi diák a kortársai szerint „több volt, mint miniszter: ember volt a szó nemesebb értelmében. Sőt ennél is több: magyar ember.”

1. szeptember 17-én érte a halál. Az előző napokban Miskolcon, az egyházkerületi közgyűlésen lett volna feladata. Súlyos rosszullét fogta el, s csak a kimentését kérő levelét kézbesíthették a püspöknek és az egybegyűlt tanácsnak szeptember 15-én. Szülőfalujában családi sírboltban nyugszik. A Péchy család kúriája ma is áll Kázsmárkon.

Írta és összeállította:

Kőháti Dóra