Az alábbi anekdota az evangélikus házelnökről a magát szintén „öntudatos evangélikusnak” valló Mikszáth Kálmán jóvoltából maradt ránk. Mikszáth karcolatai A t. Házból címmel a Pesti Hírlapban jelentek meg. A bölcs elnök, a jámbor, szelíd lelkű Péchy Tamás – így emlegeti Mikszáth lutheránus hittestvérét.

Ha a képviselőház parancsol…

Mikszáth Kálmán beszélte el a szabadelvű pártkörben egy képviselőkből álló csoport előtt, ahol a kormány és a képviselőház viszonyáról folyt a szó:

– A nyolcvanas évek végén – mondotta Mikszáth – a Tisza Kálmán miniszterelnöksége és az öreg, szelíd lelkű Péchy Tamás házelnöksége idejében meghalt Kolozsvárt a magyar közélet egy tekintélyes dignitáriusa, Bánffy Dezső báró édesatyja. Péchy Tamás szép nekrológ kíséretében jelentette be a Sándor utcai t. Háznak a gyászesetet, s egyúttal indítványozta, hogy tizenkét tagú küldöttséggel képviseltesse magát a Ház a kolozsvári temetésen. Az indítványt elfogadták, és Péchy Tamás az elnöki széket átadva Horváth Gyula másodelnöknek, lesietett a Ház telefonjához, és összeköttette magát a kereskedelmi minisztériummal. Az akkori kereskedelmi miniszter Baross Gábor volt. Péchy Tamás csöngetett, és bekiáltott a telefon-kagylóba:

– Halló, halló! Itt a képviselőház elnöke beszél, Péchy Tamás. Ott ki van?

– Mayer Ferenc elnöki titkár.

– Kérem, szíveskedjék nevemben a telefonhoz szólítani Baross Gábor őexcellenciáját!

– Kérem, ez lehetetlen! Őkegyelmessége most konferencián van.

– Hát akkor tessék átadni neki a következő üzenetet. Én, mint a képviselőház elnöke, kérem, szíveskedjék a Ház részére tizenkét darab kitöltetlen első osztályú gyorsvonati szabadjegyet küldeni!

– Kérem, ez is lehetetlen! – hangzott az elnöki titkár válasza. – Csak névre szóló szabadjegyet utalványoz ki a minisztérium. A kitöltetlen szabadjegy szabályrendelet-ellenes! Péchy erre szelíden odacsapta a telefonkagylót az akasztójára – nagyon áldott, szelíd lelkű ember volt az öreg –, és visszament az elnöki pulpitusra, ahol az elnöklő Horváth Gyulának elmondta az esetet. Horváth Gyula szangvinikus ember volt, és az elbeszélésen nagy haragra indult.

– No hát – mondotta fölindulva –, majd megmutatom én annak a tót atyafinak, hogy mit tesz az, ha a képviselőház parancsol!

Péchy Tamást hamarosan beültette az elnöki székbe, ő maga pedig leszaladt a telefonhoz.

– Itt Horváth Gyula, a képviselőház másodelnöke. Ott?

– Mayer Ferenc elnöki titkár.

– Baross miniszter urat kéretem a telefonhoz.

– Nem lehet, kérem, konferencián van. Horváth Gyula indulattól viharzó hangon kiáltotta bele a telefonba:

– Mondja meg, kérem, neki, hogy a képviselőház elnöke parancsolja, azonnal jöjjön a telefonhoz.

És jött is nemsokára Baross.

– No, mi baj, Gyulám? – kérdezte kedélyes hangon a telefonkagylón át. Horváth Gyula indulatosan felelte:

– Felszólítlak a Ház nevében, hogy azonnal küldj nekem tizenkét kitöltetlen vasúti jegyet!

Baross visszaszólt:

– Barátom, ez szabályellenes. Mondd be legalább a neveket, amelyekre kiállíttassam.

Horváth Gyula fenyegetőleg harsogta a telefonba:

– A képviselőház parancsa ez! Húsz percen belül küldd el az űrlapokat! Megértetted?

Azután dühösen csapta a kagylót a falhoz, amelyen az ütés ereje mély lyukat ütött. Ez a lyuk még ma is látszik a régi Ház telefonfülkéjében.

Horváth Gyula visszament azután az elnöki emelvényre, és így szólott Péchy Tamáshoz:

– Kérlek, én akarok elnökölni.

– Miért?

– Mert ha Baross húsz percen belül nem küldi el azokat a jegyeket, innen, az elnöki székből olyan csetepatét csinálok, hogy zúg belé az ország. Hadd tudja meg, hogy mit tesz az, ha a képviselőház parancsol!

A szelíd lelkű Péchy Tamás aggodalmaskodott:

– Nagyon haragos vagy, Gyula, nem jó dolog lesz ebből. De Horváth Gyula hajthatatlan volt. Beült az elnöki székbe, és kivette az óráját. A Horváth Gyula terve hamarosan szétfutott a teremben. Tisza Kálmán miniszterelnök ijedten ment föl az elnöki emelvényre.

– Ne bolondozz, Gyula!

Horváth Gyula haragosan rászólt:

– Kérlek, generális, ne avatkozz bele!

Az egész Házban feszült volt a hangulat. Mindenki szorongva nézte a Ház óráját, de Horváth Gyula is kérlelhetetlenül a magáét. Elmúlt húsz perc.

Ebben a percben a kereskedelmi minisztériumból lihegve jött egy osztálytanácsos, és hozta a jegyeket…

Pakots József: Mindenféle a folyosóról – A t. Ház humora. Budapest, 1905

Forrás: www.mkogy.hu/elnok/elnok/anekdota/pakots.htm