Élő víz

Tapasztaltad valaha, hogy olyannyira mélyen érintett, amikor egy megindító történetet hallottál valakiről, aki szükséget szenved, vagy egy szervezettől sürgető kérés érkezett hozzád, hogy azonnal tudtad, valahogyan segítened kell? Ha ennek a késztetésnek a nyomán tettél is valamit, valószínűleg jóleső melegség, boldogító bizonyosság töltött el. Annak bizonyossága, hogy jót cselekedtél.

A tudósok mostanság fedezik fel, hogy ez a „meleghullám” („warm glow”, ahogy ezt az érzést elnevezték) mélyen az idegeinkben gyökerezik. Nemrég vezércikk jelent meg az egyik újságban A bőkezűség boldogító melegségérzete nem a képzelet szüleménye címmel, amelyben tudósok és pszichológusok egy csoportja tette közzé az egyik jelentős egyetemen született felfedezését. E szerint az adakozás agyunknak az örömmel, élvezetekkel kapcsolatos részét aktiválja. A következtetésre egy kísérlet eredményei alapján jutottak. A kísérleti személyek – nők – pénzt kaptak a kutatóktól azzal az utasítással, hogy osszák szét a szükséget szenvedők között. Voltak, akik önként is adtak volna, mások csak a kísérlet kedvéért tették meg. A kutatók megfigyelték, hogy a résztvevők önzetlensége agyuknak azt a részét aktiválta – még akkor is, ha az adakozás nem önként történt –, amely az élvezetekért is felel.

Talán ezért is mondja Jézus az Újszövetségben híres mondását: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35) Amikor adunk, valamit kapunk mi magunk is.

A Biblia gyakran beszél a bőkezűség erényéről. Noha az anyagi javakból egyeseknek több, másoknak kevesebb van, mindnyájan megoszthatjuk másokkal, amivel rendelkezünk. Például a Példabeszédek könyvében ezt találjuk: „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (3,27–28) Talán a Péld 11,24 is erre az adakozás okozta jóleső melegségre utal, amikor azt mondja: „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik…” Péld 22,9 pedig ezt tanítja: „A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek.”

Nem érthetjük Isten minden útját, de ha ő azt mondja, hogy „áldott lesz”, én hiszek neki. Az áldás része az a jó érzés, az a tudat is, hogy Isten felhasznált bennünket arra, hogy valaki más szükségeit betöltse.

Az üzleti életben számos lehetőség kínálkozik a bőkezűségre: segíthetünk rászoruló alkalmazottainkon, adakozhatunk helyi jótékonysági célokra, vagy más módon adhatunk a közösségnek, amelyhez tartozunk. Ha sáfári felelősséged van a szervezetben, ahol dolgozol, keresd az alkalmat, hogy másokat is hozzásegíts, hogy megérezzék a bőkezűség melegét. Vannak vállalkozások, amelyek például megengedik alkalmazottaiknak, hogy idejük bizonyos részét jótékonysági munkával töltsék, vagy támogatják, hogy jótékonysági akciókban vegyenek részt.

Ha bármikor kétségeid támadnak, amikor adnod kellene valakinek, gondolj arra, hogy Isten meg fog áldani, és cserébe megtapasztalod majd a bőkezűség jóleső melegét is.

Rick Boxx (Forrás: Monday Manna)