Oratio oecumenica

Örök Isten, mennyei Atyánk! Jó nekünk itt lennünk és előtted megállnunk. Jó azt látni, hogy nem intézkedsz rólunk nélkülünk, hanem amit értünk véghezvittél, azzal felénk fordulsz, hogy ne maradjunk magunkra, és hívsz, hogy veled legyünk. Köszönjük, hogy nem vársz, míg magunk eltalálunk ahhoz, amit készítettél nekünk, hanem hívogatsz, vezetsz a te hűséges szereteteddel, és veled lehetünk mint vendégek a lakodalmat tartó király házában, felszabadultan és örömben.

Atyánk, ma együtt emlékezünk a forradalom neves és névtelen hőseire, valamint kegyelmedre, amellyel a történelem viharai közt is megtartottad hazánkat, magyar népünket. Nem hagytál elveszni, hanem újra és újra felemeltél és a szabadság útjára állítottál minket. Jó, hogy nem lehet téged a múltba bezárni, mert tudjuk, ismerjük ígéreteidet, naponként érezzük jelenlétedet. S amit ma cselekszel, az mindig felülmúlja a tegnapot, mert a te lényed meglepetés, szeretet, megváltás.

Köszönjük, hogy irgalmadnak, szeretetednek, ajándékaidnak olyan áradása kezdődhet ma is életünkben, amilyet korábban nem is reméltünk. Szeretnénk ezért hitben követni téged, hogy hiábavalóvá ne legyen életünk, hanem a te Fiadért, Jézus Krisztusért megváltott gyermekeid lehessünk, hogy az ő halálának és feltámadásának ereje megragadjon, áthasson, mozgasson és éltessen bennünket. Formálj bennünket életújító szereteteddel, hogy életünk, szavaink, cselekedeteink félreérthetetlenül tegyenek bizonyságot arról, hogy hozzád tartozunk. Te magad szólj és cselekedj általunk.

Add, hogy áldásod továbbáradhasson rajtunk szeretteinkre közelben és távolban, a reánk bízottakra, betegekre, gyászolókra, egyedül lévőkre, özvegyekre és árvákra.

Vezesd gyülekezetünket, egyházunkat, népünket, hogy minden szolgálatunk a te dicsőségedre lehessen Jézus Krisztusért, a mi Urunkért és Megváltónkért! Ámen.