Egyházunk egy-két hete
Életművészet
Szabó Vilmos Béla Fil 4,10–13.19 alapján arra biztatta a lelkészt, hogy legyen „életművész”, de az alkotó művészet értelmében: mutassa fel Isten képmását, az igaz emberséget hívogatással, a törvény és az evangélium hirdetésével, a bűnbocsánat éltető erejének megtestesítésével. Ilyen „életművész” volt Pál apostol; „Mindenre van erőm a Krisztusban…” – írja. „Ez a bőség és az éhség kezelésére, a másokért való áldozat meghozatalára való szabadság. Tanulj Páltól, és el ne veszítsd szabadságodat!” – mondta az esperes.
Kopf András (képünkön) 1Kor 3,7 alapján prédikált. Magyarul és németül is megköszönte a gyülekezet bizalmát, majd arra figyelmeztetett, hogy ne az ő személyét szeressék, hanem azt, aki az új életet, az új erőt, a növekedést adja. Visszaemlékezett a bonyhádi diákként a gimnázium udvarán átélt belső elhívatására, imádságára, amelyben értelmes életet kért; a diáktársaival folytatott vitákra arról, hogy Jézus mégis megváltoztatta a világot azzal, hogy értelmet adott az életnek, az áldozatnak, a szenvedésnek, sőt a halálnak is.
A beiktatott lelkészt levélben köszöntötte Gáncs Péter püspök és Hafenscher Károly országos irodaigazgató; Andorka Árpád felügyelő és Szabó Vilmos Béla az egyházkerület, illetve a lelkészi kar képviseletében üdvözölte őt. Dolinszky Gábor egykori diáktárs és Weisz Rudolf a szabadkai, Oroszki Szabolcs a bonyhádi gyülekezetnek, Ónodi Szabolcs igazgató pedig a gimnázium tanárainak az üdvözletét tolmácsolta. Varsányi Ferenc és Hegedűs Attila mint régi lelkipásztorai köszöntötték Kopf Andrást. A továbbiak már a szeretetvendégségen hangzottak el.
–g –l
Regionális hozzárendelés: Bonyhád–Hidas–Kismányoki Evangélikus Egyházközség