Élő víz

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. (Mik 6,8)

Szentháromság ünnepe után a 20. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben az Úr Isten három kívánságáról és a mi válaszainkról olvashatunk. Az ember kívánsága: Istent látni és vele élni örökké! Jézus válasza: „Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8; LK) Ezért járjunk elhívatásunkhoz méltóan, megszentelt életben! Luther szerint: „A törvény és az evangélium Isten ugyanazon igéjének két különböző alakja. A törvény célja nem az, hogy betöltsük, hanem hogy odakergessen a kegyelemhez. Az így összetört embert az evangélium, az Isten bűnbocsátó kegyelméről szóló örömhír vigasztalja meg.” Az ember kérdése: „…szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét”? Mózes parancsolatában „megengedte (…) az elbocsátást”. De Isten törvénye szerint „ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” (Mk 10,2.4.8–9) Pál rendelkezése Jézus nevében: „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól…” (1Thessz 4,3) Éljünk Isten törvénye szerint, szenteljük meg az ünnepnapot! A Sínai-hegynél adott törvény igéiben Isten a szombatév, a szombatnap s a három főünnep megtartását kívánja meg népétől: „…a hetedik napon nyugodjál…” „Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként!” (2Móz 23,12.14) Mózes hallgatott apósa szavára is, bírákat állított a nép fölé. „A nehéz ügyeket Mózes elé vitték, de minden kisebb dologban ők tettek igazságot.” (2Móz 18,26b) Ábrahám fia törekedett a szeretetre, „feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt…” (1Móz 24,67) Mózes alázatosan végezte közbenjáró szolgálatát az Úr Isten s egyben a nép „szóvivőjenként”: „Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.” Lejött a Sínai-hegyről, és „előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az Úr parancsolt neki”. Majd „Mózes megvitte a nép válaszát az Úrnak” (2Móz 19,6.7.8). A mi egyetlen közbenjárónk az Úr Jézus Krisztus, s az ő előképe volt Mózes; de ezt nem ismerték fel a zsidók, akiknek senkit sincs joguk megölni az ő törvényük szerint. Ezért „maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát” (Jn 18,28b). Valóban tiszták maradtak-e a mi igazi Páskabárányunk halálra adói? A zsidók királya előre megmondta, milyen halállal kell meghalnia, hogy megváltsa a törvény alatt valókat. Fogadd meg a bölcs Prédikátor utolsó intését: „Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” (Préd 12,13) A Kis kátéban az első, a főparancsolat magyarázataként ezt olvassuk: „Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk!” „Tíz parancs. Azért nyerted mind, / Hogy megismerhesd bűneid… / (…) Szánj meg, Urunk”, s kegyelmezz! (EÉ 433,11)

Garai András